Előző monitor témájú cikkünkben a különböző paneltípusokat vettük sorra, most pedig megnézzük, hogy milyen csatlakozókat találhatunk a monitorok hátán számítógépünk (vagy más eszközeink) összekötésére.
VGA vagy más néven D-Sub
Hosszú időn keresztül – főleg a CRT-monitorok idejében – ez a 15-pólusú csatlakozó volt az egyeduralkodó. Analóg jelet továbbított a videokártyáról a monitorba, ami a TFT-kijelzők megjelenésével már sok esetben érezhető minőségromlást eredményezett, hiszen míg a videokártya a számítógép digitális jelét analógba alakította, a katódsugárcsöves technológiát váltó lapos képernyőknek ezt vissza kellett alakítaniuk digitálisra a kép megjelenítéséhez. Ha egy mód van rá, inkább kerüljük a használatát, ez ma már egy igencsak elavult technológiát képvisel. Modern, nagy teljesítményű videokártyákon pár éve már nem is találunk ilyet, esetleg belépőszintű modelleken futhatunk bele.
DVI – Digital Visual Interface
Ez a kábeltípus már digitális jelet is továbbíthat, így ez esetben kimarad a digitális-analóg oda-vissza alakítás. Létezik ugyan DVI-A néven analóg változata is, de ezzel valójában nem nagyon találkozni. A DVI-I verzió analóg és digitális jelet egyaránt tartalmaz, míg a DVI-D csak digitális kommunikációt biztosít.
A digitális verziókból létezik ún. single-link és dual-link változat. Ezek a maximális adatátviteli sebességben különböznek: az előbbinél 3,96 Gbit/s, míg az utóbbinál 7,92 Gbit/s a maximum, és ez közvetlen kapcsolatban áll az elérhető maximális felbontással is. A single-link kábel segítségével legfeljebb 1920*1200, míg dual-linken 2560*1600 a maximum.
Képfrissítés tekintetében pedig az mondható el, hogy egy DVI-D kábelen Full HD felbontásnál 144 Hz érhető el.
HDMI – High Definition Multimedia Interface
Napjainkban ez a legelterjedtebb csatlakoztatási típus, a számítógépek mellett ezt használják általában különböző kütyük (set-top boxok, konzolok és miegymás) tévére kapcsolásához is.
Az évek során folyamatosan fejlődött a szabvány, jelenleg a 2.1-nél tartanak, amely megfelelő kábel alkalmazásával akár 48 Gbit/s maximális adatátvitelre ad lehetőséget. Ezzel már akár 10K-s felbontásban is elérhető 120 Hz. A több mint tízesztendős 1.4-es szabvány például ehhez képest 4K-t még csak 24 fps mellett tudott megjeleníteni. A HDR tartalmak esetében is számít a verzió: míg az 1.4-es szabvány esetében 8-bites színmélység a maximum, a 2.0-val kezdve már 10 és 12 bitet is lehetővé tesz, ami több színárnyalat megjelenítését eredményezi.
A HDMI másik fontos „extrája” a fentebbi csatlakozótípusokhoz képest, hogy a videojel mellett hangot is képes továbbítani, megspórolva ezzel további kábelezést. Viszont arra oda kell figyelnünk, hogy ha külön hangszóróinkat szeretnénk használni (ami azért az esetek többségében jobb, mint egy monitor/tévé beépített hangszórója), akkor a Windows beállításainál az alapértelmezett lejátszóeszközt mindenképpen át kell állítanunk a megfelelő kimenetre.
Kis panelhatározó, avagy milyen monitort válasszak?
TN, IPS, VA – melyik mire jó, mit érdemes játékhoz használni?
A HDMI csatlakozókból az USB-hez hasonlóan többféle méret létezik. A normál mellett találunk minit és micrót is, ezek leginkább fényképezőgépeken vagy mobileszközökön fordulnak elő, ahol nincs hely a hagyományos portok elhelyezésére.
DisplayPort
A nagyfelbontású monitorok terjedésével jelent meg ez a csatlakozótípus, amely nagyobb sávszélességet biztosított az éppen aktuális HDMI szaványhoz képest. Az 1.2-es verzió 3840*2160-as felbontást 60 Hz-en tudott vinni, az 1.3-as és 1.4-es változat pedig 25,92 Gbit/s mellett már akár 8K-s felbontáshoz is alkalmas, vagy például 4K-s tartalomhoz 144 Hz-en is elég.
A DisplayPortnak nagy jelentősége van még a G-Sync használata esetén, ugyanis az NVIDIA által használt képtörés-megszüntető technológiák ezzel a csatlakozótípussal működnek együtt. (A FreeSync megy HDMI-vel is.)
V-Sync, G-Sync, FreeSync – mit is jelentett be az NVIDIA?
Január 15-től működni fog a G-Sync a FreeSync monitorok egy részén – de hogy?
USB Type-C
A legújabbnak ez a csatlakozótípus számít, amely leginkább a notebookoknak is köszönheti elterjedését, alapvetően azokhoz is találták ki. Az Apple például 2016-os MacBook modelljeitől már csak ilyeneket rakott notebookjaira (az Intel fejlesztésének megfelelő Thunderbolt 3 néven). Ez a kép mellett nemcsak hangot, hanem akár más adat továbbítására is képes, így akár notebookdokkolóhoz is remekül passzol: használatával egyetlen kábellel köthetünk rá egy külső monitor, billentyűzet, egér, hálózati csatlakozó és táp kombójú dobozt. Ráadásul a csatlakozó szimmetrikus, így nem kell ide-oda forgatnunk a bekötéskor a kábel végét.
Maximum 4K felbontásig használható, amit 60 Hz-ig képes meghajtani.
És akkor mivel kössük monitorunkat számítógépünkre? Nos, ez elsősorban két dologtól függ: alaplapunk vagy videokártyánk kimeneteitől és a kijelző bemeneteitől. Meg persze attól, hogy milyen maximális felbontásra és képfrissítésre képes monitorunk és számítógépkonfigurációnk. A DisplayPorttal és a HDMI-vel általában nem nagyon lőhetünk mellé. Ha pedig szeretnénk kihasználni NVIDIA videokártyánk és monitorunk G-Sync módját, akkor a DisplayPort a megfelelő választás.
Végül ha számítógépünk mellett például konzoljainkat is a monitorra szeretnénk kötni, nem árt olyan modellt választani, amelynek hátán több HDMI-csatlakozást találunk.