A Bleak Faith: Forsaken egy háromfős indie fejlesztőcsapat, az Archangel Studios terméke. A soulslike kaland tavaly már megérkezett PC-re, most pedig a fejlesztők konzolra is megjelentették a programot. Az eltelt egy év alatt sok javítást és változtatást ért meg az eredeti kiadás, így konzolokra egy teljesebb, kerekebb élményt kapnak a stílus elhivatott rajongói.
A játék alapvetően a souls stílusban otthonosan mozgóknak szól, akik nem rettennek el a nehezebb összecsapásoktól, a kevés iránymutatástól és a háttérben megbúvó, leírásokból összerakható történettől. A Bleak Faith: Forsaken története különösen nehezen kibogozható, az emberiség maradékának harca az Omnistructure nevű szürreális környezetben zajlik, ahol a klasszikus középkori fantasy világ egybeolvad a modern, szürke, funkcionalista építészeti stílus égbe törő épületeivel. Sok háttérinformációt nem kapunk, névtelen hősünkkel gázolunk előre a szembejövő mutáns szörnyhordák tömegein át. Ugyan van pár barátságos NPC, akikkel válthatunk pár szót, de nem leszünk okosabbak azt illetően, hogy mi zajlik ebben a világban, és így nagyon hamar elveszítjük az érdeklődést, inkább daráljuk tovább az egymás után felbukkanó ellenfeleket.
A játékmenet a jól ismert soulslike nyomvonalon halad, a staminamenedzsment, halál után újraéledő, komolyat sebző ellenfelek és különösen veszélyes főellenfelek által keretezett ismérvek mentén. Annyiban más a képlet, hogy elhalálozásunk esetén nem lesz semmilyen büntetés, a már megszerzett tapasztalati pontjaink nem veszhetnek el. Szintlépéskor négy attribútumot tudunk fejleszteni, valamint van pár extra elsajátítható tulajdonság, amelyek nagyban meg tudják könnyíteni a boldogulásunkat. A fellelhető fegyverek, páncélok fejleszthetőek egy segítő NPC karakternél, és külön extra tulajdonságokkal is felvértezhetjük őket a foglalatukba illeszthető kristályokkal. A checkpointok elég ritkásan vannak elhelyezve, de kapunk egy darab extra bárhova letehető verziót is, amely megkönnyíti a halálozás helyére való visszajutásunkat.
A mutáns szörnyek elleni harc alapvetően élvezetes, bár a kicsit esetlen karaktermozgás, a nehézkes kamerakezelés és a több esetben tereptárgyakban elakadó ellenfelek miatt van egy fapados, kiforratlan érzet. Nyilván a háromfős csapattól nem lehet elvárni a stílus névadójának maximálisan kifinomult, reszponzív harci megoldásait, de ezen a téren bizony még lehetett volna finomhangolni, fejleszteni.
Életerőfőzetek segítségével gyógyíthatjuk magunkat, amelyek nem töltődnek vissza a checkpointoknál, hanem vagy ellenfelek megölése után kapunk belőlük, vagy a crafting rendszer segítségével állíthatjuk elő őket. Egy adott csata során 2-3 alkalommal való felhasználásra vannak korlátozva, amely nagyban megnehezíti a főellenfelek elleni harcokat. A mezei, alap szörnyek elleni összecsapások többnyire könnyűek, bár a későbbi terepeken fellelhető óriási mutánsok pillanatok alatt fel tudnak szecskázni. Az óriás méretű ellenfelek hátára amúgy felmászhatunk szurkálni őket a lábaik ütlegelését követően, amolyan Dragon’s Dogma utánérzésként. A főellenfelek között vannak nagyon komoly kihívást támasztóak is, rögtön az első boss kifektetésébe elég könnyen beletörhet a bicskája a stílusban tapasztalatlan játékosoknak. A nehézségi szint eléggé egyenetlen, és ez a játék későbbi pályáin csak tovább fokozódik.
A Bleak Faith: Forsaken világának felépítése, komor, sivár, rideg atmoszférája az egyik legfőbb egyedi vonása. Ez a modern, élettelen, ugyanakkor vészjósló, ominózus világ könnyen be tud húzni, hogy az utolsó szegletéig felfedezzük. Ugyanakkor a pályák labirintusszerű felépítése és a végeláthatatlan hidakon, gigantikus létrákon, hosszú spirálban csavarodó lépcsősorokon való baktatás hamar unalomba, frusztrációba tud átcsapni. A térkép hiánya és a gyér útmutatás miatt nagyon könnyen el lehet veszni és belegabalyodni a hasonlóan szürke folyosók útvesztőibe, ahol mintha már megfordultunk volna pár perccel azelőtt, és jó kérdés, hogy melyik irányba kéne továbbhaladni.
A technikai jellemzőket tekintve a játék hozza a szűkös anyagi keretből kihozható korrekt minőséget. A grafikai megjelenítés szürke, sötét, eléggé színtelen palettája kiválóan mélyíti a hideg, kilátástalan hangulatot. Az időközönként felcsendülő dallamok is az atmoszféra mélyítésében jeleskednek, a hangok pedig hozzák az elvárható minimumot. Az irányítás korrekt, de ahogy már említettem, a konkurenciához képest kevésbe feszes a harc kivitelezése, a kamerakezelés sok esetben problémás és a mozgás, ugrás megvalósítása sem a legjobb.
Mint többször említettem, a Bleak Faith: Forsaken egy háromfős kis csapat alkotása, így ennek megfelelően is kell értékelni. Az Archangel Studios a legjobban a markáns hangulatot találta el, de a játékmenet több aspektusában is bőven lenne hely a fejlődésre. Alapvetően a stílus elkötelezett rajongóinak ajánlott a kipróbálása, amennyiben a bőven fellelhető konkurens játékok kínálatában vágynak egy kis indie alkotásra. A széles közönségnek azonban inkább a From Software játékaiba és a soulslike stílus nagyobb címeibe érdemes belevágniuk.
