Rick Evans főállásban nyomozó, úgyhogy lát épp elég borzalmas esetet a munkája során. Az ember azt hinné, hogy emiatt Rick valami jó kis nyugis hobbit választott magának, mondjuk bélyeget gyűjt vagy videójátékokkal játszik, de nem – Rick hobbija a kísértetjárta helyek meglátogatása. Field Town kisvárosa és a benne található Peter Hill ház már régóta foglalkoztatja őt, hiszen a helyiek többször is beszámoltak különös hangokról, többek közt sikoltozásokról a környékről. Csakhogy az elátkozottnak vélt ház az utóbbi időben azzal került Rick látóterébe, hogy eltűnt ott valaki, így az ügy mindjárt sokkal komolyabb. Főszereplőnk neki is vág, hogy egyedül járjon utána a rejtélynek.
Megérkezvén egyből feltűnhet, hogy a hellyel valami egyáltalán nem stimmel. Bár évek óta nem lakják, odabenn mégis lépések hangját lehet hallani és Rick csakhamar rájön: bizony nincs egyedül. Rátalál ugyanis egy játékbabára az emeleten, amely különös módon életre kel, szándékai pedig egyáltalán nem barátságosak. Innentől fogva fő feladatunk az lesz, hogy a nyomozót irányítva megfejtsük a ház titkait, kijussunk élve és lehetőség szerint tegyünk róla, hogy az elátkozott baba senki másra ne jelentsen többé veszélyt.
A Puppet House az olyan (horror)játékok által kitaposott ösvényen halad, mint a Visage vagy a Madison. Főként logikai feladványokat kell megoldanunk és meglelni a továbbjutás módját, viszont néhány QTE-rész is bekerült, hogy ne unatkozzunk. A feladványok egyébként egyáltalán nem nehezek, bár igazán kreatívnak se nevezném őket. Tetszett, hogy nemcsak maga a ház az egyetlen bejárható helyszín, hanem eljuthatunk például egy kisebb szigetre is, ahol ugyanúgy feladványok várnak ránk.
Viszont valahogy a készítők meg tudták találni az arany középutat a szabadulószobás játékok és a történetvezérelt horror-kaland között, mivel egyik puzzle sem lett túltolva és túl nehézre szabva, így kis odafigyeléssel zökkenőmentesen haladhatunk a programban. Akadnak naplóbejegyzések és a baba, valamint az alkotója közti kapcsolatot bemutató rajzok, amiket lehet gyűjtögetni. Ezek is annyira szem előtt vannak, hogy a játék végére úgy lett meg nekem az összes, hogy nem is foglalkoztam különösebben az összeszedésükkel.
Sajnos a Puppet House esetében látszik, hogy kicsi, de lelkes csapat áll mögötte – és ezzel elsősorban a technikai oldalára térnék ki. Több tereptárgy ismétlődik, az Unreal Engine ellenére is elég fapadosnak hat a környezet pár helyen, és valahogy azt sem értettem, hogy a felvett doksiknál miért nem kapunk egy külön gombot arra, hogy a rajtuk lévő szöveget feliratozza nekünk a játék. Segítséget Rick egyáltalán nem ad. Ha felveszünk valamit, akkor a tárgylistában kapunk róla egy kis leírást, de minden egyebet nekünk kell kitalálnunk. Például a pajszer felvétele után vagy háromszor bejártam a házat és annak udvarát, mert ötletem sem volt, hogy hol lehetne használni (tipp: a pajtánál).
Emellett el tudtam volna viselni egy kicsit hosszabb játékidőt. Lehet, hogy a rengeteg Resident Evil után már nekem voltak túl egyszerűek a Puppet House-ba került feladványok, de alig 2 óra alatt a kaland végére értem – és ebben benne volt a pajszerrel való útkeresgélés is. Szóval ez egyáltalán nem egy hosszú játék, viszont cserébe legalább egész hangulatos.
A sztori klisés, de nem rossz, egynek bőven elmegy, még úgy is, hogy lépten-nyomon a 2007-es Halálos hallgatás jutott róla eszembe. A Peter Hill házat bejárhatjuk a pincétől a padlásig, viszont hiába juthatunk el egyéb helyszínekre is a történet során, nekem maradt egy erős hiányérzetem. Például hamar kiderül, hogy a hasbeszélő Mr. Hill komoly betegséggel küzdött, amivel adta volna magát egy kórházas pálya is, de ez kimaradt. Szubjektív vélemény, de én adtam volna, ha a stuff nem ennyire rövid. Hibának nem rovom fel, mert kiszolgált, annyi ideig tartott, mint egy hosszabb horrorfilm.
Persze ettől függetlenül a horrorrajongóknak bőven megéri ránézni. Nem mondanám brutális módon félelmetesnek és nyomasztónak, viszont maga a setting és a felvázolt sztori bőven elviszik a hátukon. Akadnak gyermekbetegségei, amelyek indie mivoltából fakadnak, de ezek felett könnyedén szemet lehet hunyni. A Puppet House nem emelkedik ki ugyan a középszerből, de amit vállal, azt legalább korrekt módon hozza. Aki kedveli a nyomozgatós, kísértetházas játékokat (például: Silver Chains, Summer of ’58), az bátran tehet vele egy próbát!
