Magáért a metal zenei műfajért nem kifejezetten vagyok oda, de videojátékokban igen kellemes csalódások értek már a különféle zúzosabb dalokat hallgatva. A Quake (a régi) és a Doom (az újak) talán a legjobb példa erre, de ilyen volt számomra a Brütal Legend is vagy a Killing Floor 2. De mi van akkor, ha egy egész programot húznak fel erre a zenei ágra? 2022-ben bebizonyosodott a Metal: Hellsingerrel, hogy az emberek még mindig komálják a hibrid ritmusjáték műfajokat, így a zúzosabb dallamokra való öldöklés pozitívan hatott akkoriban (a 2022-es gamescomon még koncert is volt). Most ennek az alkotásnak a VR-os változatával örvendeztetett meg bennünket a Funcom.
Aki játszott az eredeti játékkal, annak a játékmenet nem okoz majd sok újdonságot. Lényegében a Pokol bugyrait járjuk be, közben ritmusra irtjuk az ellent. Egy indikátor jelzi az ütemet, amit külön bármikor kalibrálhatunk, ha úgy érezzük, emiatt vétünk a harc hevében. Nem jár semmi negatívummal, ha nem találjuk el a beatet, de a pontszámunk a hiba nélküli sorozatos telitalálatoktól nő igazán. Most is kisebb arénákban gyilkolászhatunk, majd a bugyrok végén izmos főellenségharcban mérettethetjük meg magunkat.
Egy, a VR-os változathoz készült központi HUB-ba térünk vissza a pályák teljesítése után, amelyeket stílusosan bakelitlemezekkel jelöl a program. Ez felfogható a szoftver menüjének is – rengeteg dolog található itt, és nem csak a beállításokra gondolok (nem mellesleg nagyon menőn fest az üreg). Minden lemezborító a pokol egy újabb köre, ahol egyre erősebb lények támadnak ránk. Ezen a helyen láthatjuk megszerzett fegyverinket, amelyeket hozzá is rendelhetünk eszköztárunkhoz. Az alap kard és pisztoly marad, de a másik két slot variálható.
Piszok jól néznek ki a kézben tartott fegyverek, amelyek magukon viselik a démonjegyeket. A VR-nak hála minden eszköz használata más érzést kelt, hiszen a karddal suhintani, a pisztollyal lövöldözni fogunk. A shotgun újratöltése is ötletes, ahogy a kiürült mordályt fel kell csapnunk a csuklóinkat használva, ez is a VR sajátossága. Később kétkezes ölőalkalmatosságok is megnyílnak, ahogy haladunk előre a „történetben” (ilyen például a dupla revolver).
A vékony démonos sztorit háttérbe szorítja a játékmenet, ami igencsak izgi, ha rendesen játszanánk. Ugyanis az alapverzióhoz hasonlóan itt is bekapcsolható egy „minden találatunk ritmusra történő” mód, ami nagy könnyítés, csak elveszi az egész értelmét. A ritmus jelöli, mikor támadjunk, töltsük újra a fegyónkat, így tudunk kombózni és a legnagyobb sebzést bevinni. Sikeres többszöri ritmusra történő találat után jelenik meg a szörnyeken a kivégzést jelölő ikon, szóval megéri zenére tolni a hentet.
A képi világ nem olyan nagy durranás, de a helyszínek nem rosszak, csak ingerszegények (mondjuk a pokolban vagyunk, így talán nézzük ezt el), viszont mélységgel rendelkeznek, így sokszor fogunk az egyszerű előrefele helyett felfelé vagy lefelé haladni. Az ellenfelek kidolgozottságával nincs baj, vannak elég rémisztő kreatúrák, amiket nem szeretnénk közel engedni magunkhoz – szerencsére vannak távolsági fegyverek, amik orvosságul szolgálnak erre.
Ami kifejezetten tetszett, hogy mozgás közben beszűkül a látóterünk, nem fogjuk magunkat összehányni szabad mozgást használva sem. Sok dolog beállítható, ami a VR-címeknél már alapkövetelmény. Gondolok itt a célzásra, a kényelmi beállításokra, a haptikus dolgokra és az erősségükre (például bekapott találat esetén rezgő headset). A mozgás mellett tudunk ugrálni és előre szökkenni, ami szakadékoknál hasznos. Ezzel a mozdulattal tudunk egyedül védekezni, ha a dasht időben elsütjük. Életet visszatölthetünk nagyobb vadak kivégzésével, de a terepen található zöld kristályok széttörése után is gyógyulunk. Csuklóinkon látható az aktuális életerő, illetve a spéci támadást is elsüthetjük, ha látjuk a sárga ragyogást kacsóinkon.
Tele van a pálya vörös színnel is, ami főként az ellenlábasainkon érhető tetten. Durván jól néz ki, hogy a rajtuk található vörös rész is az ütemre pulzál, így még egy vizuális segédletet kapunk a helyes ritmusra. A lények eléggé egyediek, legalábbis nem találtam nagy hasonlóságot más démonos játékokban látottakhoz. A nehézségi szint is állítható vagy négy fokon, ha a normál túl nagy (vagy éppenséggel kevés) kihívást nyújtana.
Amiről nem beszéltem még, az a zenék. Zseniálisan van felépítve, hogy elsőként csak az alap ütem hallható, majd ahogy a jó eredményünkkel nő a szorzónk, úgy bontakozik ki egyre jobban. Belépnek az újabb hangszerek, egyre erőteljesebbé válik a zene. Aki komolyabban utána szeretne nézni a daloknak az itt megteheti. A System of a Down énekesét, Serj Tankiant még én is felismertem a stuffot nyüstölve. DLC is vásárolható a programhoz további híresebb bandák közreműködésével, de sajnos ebben az új kiadásban is külön kell ezeket bezsebelni.
Ha szereted a ritmusjátékokat és ráadásul a metalzene a kedvenc műfajod, akkor ezt a címet főként neked találták ki. A Metal: Hellsinger VR egy remek portja a sima verziónak, ami jól fut, és klafán magáévá teszi a játékmenetet.
