Trilógiává bővült a norvég Perfectly Paranormal játéksorozata, amelynek tagjai bár egy világban játszódnak, teljesen másképpen értelmezik a kalandjátékok definícióját. Az első felvonás volt a Manual Samuel, amely egy nagyon vicces ügyességi program volt. A második, a Helheim Hassle már egy sokkal nagyobb volumenű kalandként tetszelgett, tele platformer- és puzzle-elemekkel. Ami közös volt bennük, az a piszok jó narratíva, a szerethető animáció és az a rengeteg ötlet és humor, ami átjárta azokat. Az első játékban megjártuk a földi poklot és a valódit, a másodikban aztán már eljutottunk a norvég alvilágba is. Most pedig az újabb felvonásban a mennyország lesz a központi hely, amit meg kell mentenünk.
A The Holy Gosh Darn (ami nagyjából azt jelenti, hogy „a szentistenségit!”) egy átlagos napon játszódik a menny kapujának közelében. Két angyal éppen kitalálósdit játszik, hogy éppen milyen kutya fog érkezni a paradicsomba. Érdekesség, hogy régóta nem lépett ember a paradicsomba (mint kiderül, túl magassá vált a standard a bejutáshoz), így rendkívül unalmasan telnek az évszázadok. Aztán este 6 órakor beüt a ménkű, rengeteg alak rohamozza meg az angyalok lakhelyét, majd fel is robban az egész kóceráj. Az egyik unatkozó angyalkánk, a szabadszájú Cassiel viszont a robbanás után időhurokba kerül, így újra átéli az elmúlt 6 órát (sajnos elég későn, délben kelt fel).
Ebben segítségére lesz maga a Halál, akit az előző játékokból már igencsak ismerhetünk. A laza deszkás csonti egy ékszert ad a lánynak, erejéből pedig annyit csöpögtet át, hogy Cass szabadon vissza tudja tekergetni az idő homokját. A 6 óra 20 perc játékidőnek felel meg, így jól meg kell tervezni, hogy mire használjuk fel a lopott időt.
Még mindig lenyűgöző a grafikai stílus, amit még tovább fejlesztettek erre a részre az alkotók. Mozgás és beszéd közben is szépek a szereplők, a szinkron pedig most is pöpec, jókat lehet derülni a szövegelésükön. Jó ránézni az egészre, az animátorok igazán kitettek magukért. A kalandjátékban ellátogathatunk a korábbi game-ek egy-egy helyszínére is, azok is csodásan festenek. A zenei oldal mindig is rendben volt, ez most sincs másképpen.
Kezdetben picit el leszünk anyátlanodva, mert rengeteg idő megy majd el... időhúzással. Több NPC is szándékosan feltart majd bennünket, nem hisz nekünk, ha pedig durván beleszólunk a mondókájukba, megsértődnek, és aznap nem is állnak már szóba velünk. Így azt kell megtudni, ki tartogat számunkra hasznos információkat, és ki az, aki csak a rossz napját meséli el, hosszasan taglalva. Amikor már azt hisszük, sínen vagyunk és pont időben is, akkor meg valami váratlan hülyeség kerekedik ki az egészből.
Például a kincseket őrző egyik nagyöreg angyal (mellesleg 24-en testvérek, és bujkálnak a játékban) szóváltás után örömmel bevezet a tárlatba, de előtte még főzne egy kávét. Illetve kettőt. A dolog szépsége, hogy a vén csóka 3 órakor egyszerűen ott, ahol van, összecsuklik és bealszik, nincs az az isten, aki felkeltené. A lakásunkban van kávéfőző, ami 2 óra alatt lefőzi a nedűt, de ez is csak egy adag... Itt jön képbe a Haláltól kapott mütyür, amelybe eltárolható egy dolog, majd ha visszatekerjük az időt, a tárgy is jön velünk épségben. Még így is nagyon kell sakkoznunk, hogy a tárlat végére érjünk a kis öreggel, és ez csak egyetlen példa volt a sok közül, ami a stuffban megtalálható. Később a kávét trükkösen főzve még portálkapukat is nyithatunk a pokolba, ami segít majd a helyszínek közt mozogni.
Ötletesek a feladványok, kell gondolkodni és logikázni rendesen. Szerencsére végtelen számban próbálkozhatunk, így a részfeladatokra koncentrálva szépen fogunk haladni. A történet nagyszerűen lett megírva, az apró változók és az újabb karakterek bevonása még tovább emelik a hangulatot. A régi figurákkal való találkozás is baromi vicces szituációkat szül. Sokszor a korábbi játékok egy-egy jelenetébe csöppenünk, de teljesen más a megvilágítás, más a feladatunk. Ráadásul érkezhetünk előbb, vagy maradhatunk tovább, ami újabb vicceket szül. Ebben a játékban van annyi kraft, mint egy évad Rick and Mortyban, ami hatalmas szó.
A fő történet végigjátszása közben sokfajta titkot találhatunk, valamint teljesíthetünk megbízásokat is. Ilyen az összes kávé megkóstolása, vagy a telefonszámok gyűjtése és hívása. Vagy a kedvencem, a tárlatvezető öreg 23 testvérének inzultálása. Nem szereti őket, így minket ér a megtiszteltetés, hogy a képükbe mondjuk, mekkora szar alakok. Az idős angyalok a legváratlanabb helyeken és időpontokban bukkannak fel, sok közülük mellékküldetésnek is felfogható. Kihagyni ezeket vétek lenne, sok vicces jelenetről maradnánk le. Például egyikük híres énekes, akinek a sikátorok útvesztőjében lesz koncertje fél 2-kor. Igen ám, de a leghátsó sorból nem fogja hallani az előadó a savazást, így kacifántos módon szereznünk kell egy megafont. Ezt a pokol játékterméből válthatjuk ki, ha elegendő zsetont nyerünk. Hogy az ébredés után nem hoztuk magunkkal a mennyországi valutánkat az egyik nadrágunk farzsebéből? És ha igen, akkor az átváltás után is rövidebbek vagyunk egy kevéssel? Ez adja meg a szoftver szépségét: mindig tervezni és ötletelni kell. Imádnivaló az alkotás. A fő történet végigjátszható 5 óra alatt, de ennél több lesz, ha rendesen körbejárjuk – és miért ne tennénk?
A The Holy Gosh Darn egy nagyszerű időhurkos játék, amely megdolgoztatja agytekervényeinket és rekeszizmunkat. Teljesen más, mint a fejlesztők korábbi játékai, de ugyanabban a szellemiségben készült ez is – azaz rendkívül szórakoztató. Nem kell hozzá a két program előismerete, így aki egy egyedi kalandra vágyik, az bátran vesse bele magát.
