A Starfield jött, láttuk, és valahogy nem volt eléggé meggyőző. Összességében véve nem volt vele különösebb gond, már amennyiben ismerjük a fejlesztő Bethesda munkásságát az Elder Scrolls és Fallout sorozatokból, de mivel végig volt egy olyan érzése sokaknak, hogy mindezt tulajdonképpen már látta fantasy és/vagy poszt-apokaliptikus miliőben, így azért zajos sikerről nem beszélhetünk. Sebaj, gondolták Bethesdáék, majd a szokásos módon kiegészítjük ezzel-azzal, és akkor majd jó irányba megváltozik a vélemény. Ugyan DLC nélkül is történtek változások, de a Shattered Space-ben mégiscsak egy komolyabb plusz történetről van szó.
Ráadásul egy olyan történetről, amely igazából nem is integrálódik különösebben a fő sztorivonalba. Ha épp nem valami küldetés miatt végzünk térugrást, az Oracle űrállomás felbukkan, és távolságtartásra felszólító rádióüzenetével csalogat minket a fedélzetre, hogy felderítsük, hová lett a legénység – hogy aztán a va’ruunok bolygójának fővárosában, Dazrában és annak környékén csöppenjünk bele népmegmentésbe.
Persze a külső ellenség mellett a felszínen békésnek látszó belpolitikai helyzetben nem nehéz némi intrikát észrevenni – és ha kedvünk tartja, akár egyfajta sajátos Trónok harca light is kialakulhat, ha épp úgy szőjük a szálakat. Nem akarok spoilerezni semmit, épp ezért nem írnék róla részletesebben – viszont a minősége amolyan „bethesdás”: nem rossz, sőt, meglehetősen élvezetes, de a feledhetetlentől azért messze van. Érdekes színfoltja a kalandjaink sorának, maradjunk ennyiben.
A játékmenetet tekintve érdemi változás nincs. Az űrállomáson a zéró gravitációs közlekedés és harc persze érdekes (természetesen a gravitáció helyreállítása az egyik feladatunk lesz), de onnantól maximum pár új tárgy (fegyver, ruha, űrruha, ilyesmi) ad némi plusz ízt. Kevésnek tűnik? Az is – láthatóan arra mentek rá a fejlesztők, hogy a sztori elviszi a hátán az egész DLC-t. Nem is számítottak annyira rosszul, csak a wow-faktor azért erősen hiányzik. Főleg, ha az árcédulát is megnézzük... A Cyberpunk 2077 Phantom Liberty, vagy hogy házon belül maradjunk, a Fallout 3: Operation Anchorage valahogy jobban kikerekítette a saját alapjátékait, és bizony új ötletek is voltak, nem csak a történet terén. A Shattered Space itt vérzik el kegyetlenül: a meglévő sémákból építkezik, hozza a kötelezőt – de annál nem többet, és ez az, ami a legjobban zavar az egészben.
Maga az alapjáték sem volt lenyűgöző, csak elég jó, és ezen a DLC sem tud pozitív irányba változtatni – szerencsére negatívba se. Akinek bejött a Starfield, nem jár rosszul a Shattered Space-szel sem, bár én azért egy akciót mindenképp kivárnék rá, mert a 70 eurós alapjátékhoz képest ezért a 30 eurót kicsit soknak érzem.
