A Fairy Tail első része egy okés, játszható anime program volt, amely inkább technika oldalról küzdött elmaradással. Illetve a bő lére eresztett manga/anime történet folyamát sem sikerült végig lefednie. Ezt orvosolja most a folytatás, emellett számos harctéri újítással kecsegteti a téma kedvelőit.

A sztori onnan veszi fel a fonalat, ahol az az első részben véget ért. Fiore királyságát nemcsak a külföldi Alvarez birodalom fenyegeti, hanem az ősmágus, Zeref is felüti a fejét, hogy tovább bonyolítsa a szálakat. Mindemellett a mitikus fekete sárkány, Acnologia is színre lép, hogy Natsunak és bandájának okozzon kellemetlenségeket. Ezen kívül két úgynevezett game original fejezet is helyet kapott a stuffban, amelyek a végjáték után érhetőek el. Ezek inkább bolondos fan service dolgok, amelyeket a Fairy Tail legelvetemültebb rajongói fognak csak igazán értékelni. A fejezeteket nem lehet újra játszani, de nem is tartalmaznak elhagyható dolgokat. A szereplők is nagyjából az eredeti szerint tűnnek fel az irányítható oldalon, így néha karakterhez leszünk kötve, vagy ideiglenesen nem használhatunk embereket.
A céh minden fontosabb tagja jelen van, néhányuk támogató szerepet tölt be. Natsu, Gray és Lucy mellett irányítható még Erza, Wendy, Gajeel, Juvia, Laxus, Mirajene és Gildarts is. Egy tucat támogató is hozzánk csapódik, akik a harcok közben köszönnek be, mások kártya formájában hívhatók elő, mint például a céh első mestere.

A harcrendszer maradt a körökre osztott, de sokkal modernebb külsőben tetszeleg. Jól néz ki a program, most már nem kelti egy elavult szoftver hatását, mint a 2020-as első része. Szépek az animációk, a támadások, és a környezet sem ergya. A csaták közben egyszerre három emberünk vesz részt, akiket éppen nem mi irányítunk, teszik a dolgukat rendesen a haddelhadd közben. Már közepes szinten is marha sokat kell ütni egy-egy combosabb főellenséget vagy opcionális területbosst, így az ilyen nagyobb összeütközések rendesen elhúzódhatnak.
Az alaptámadással töltjük fel a spéci varázslatok elsütéséhez az erőt, ezeket halmozni is lehet, így egyszerre jó sok sérülést okozhatunk a delikvensnek. Egy alaposabb mágia elsütése után egyik társunk rátehet egy lapáttal az egészre, de ha sikerül letérdeltetni az ellenséget a staminája lefogyasztásával, akkor egy fúziós támadást is végrehajthatunk a csapattárssal. Sokfajta nehézségi szint választható, így hamar rájövünk majd, hogy melyik lesz az ideális számunkra.

Amikor nem harcolunk, akkor a királyság területein bandukolva gyűjtögethetünk apró hóemberkéket, kristályokat törhetünk szét a későbbi fejlesztések reményében, illetve a tábortűz mellett meséket eleveníthetünk fel a céhhel kapcsolatban. Véleményem szerint az ebbe fektetett energiát (millió párbeszéd megírása, animálása és szinkronizálása) hasznosabban is kamatoztathatták volna, például minijátékok vagy értelmes mellékküldetések irányába.
Az említett gyűjtögetésen túl néhány „találd meg ezt a tárgyat és hozd vissza” jellegű semmiségek vannak minimális jutalomért. Így a játék tartalmi része számomra gyengén muzsikált, mindent megszerezve sem rúgott 20 óránál túlra a játékidő. Persze ha mindent meghallgat az ember, és nem ugorja át a fentebb taglalt párbeszédeket, akkor tartalmasabb a dolog, de ez minimális gamert érint csak.

Zenei téren teljesen elégedettek lehetünk, ahogy a szinkronok is az animéből megszokottak hallhatók. Nincs túlbonyolítva az irányítás, ami még ki is van szögezve a képernyő oldalára. Fotó móddal bolondozhatunk még, ha erre lenne affinitása valakinek.
A Fairy Tail 2 egy jobbfajta animefeldolgozás, és a jelenleg is futó 100 Years Quest (a Fairy Tail hivatalos folytatása) mellett még jól is eshet ismételni, fogyasztani a videojáték-adaptációt. A sztorit lefedi, a harcok pedig egyszerűek és látványosak. Aki már torkig van a VS vagy arénaharcos programoktól, az most ezen kicsit fellazulhat.