Néhány nap híján hét év telik majd el az első Kingdom Come: Deliverance és folytatásának megjelenése között. Az első rész finoman szólva is kellemes meglepetés volt, így kíváncsian vártam a tesztelési lehetőséget, amelynek során lehetőséget kaptunk arra is, hogy hetekkel a megjelenés előtt, az első pár óra alapján is képet adhassunk már arról, mi vár ránk a játékban.

Főhősünk, Henry, a játék végére egy egyszerű kovács gyerekéből egy nemes törvénytelen fiává vált, aki aktívan kiveszi a részét a térség politikai intrikáiból. A játéknak konkrétan úgy lett vége, hogy Henry és újdonsült nemes barátja, Hans Capon útnak indulnak, hogy egy fontos levelet kézbesítsenek.
A második rész itt veszi fel a fonalat, kvázi néhány hét telik el a két játék cselekménye között. Az első epizód ismerete szerencsére nem szükséges a folytatáshoz, a fontosabb eseményeket kellő részletességgel emlegetik fel és foglalják össze. Henry és Hans már közeledik az úti céljukat jelentő várhoz, amikor összefutnak annak egy őrjáratával, akik figyelmeztetik csapatukat a környéken ólálkodó banditákra. Miután tábort vernek, Hans kitalálja, hogy megfürdik a közeli tóban, ami egyrészt borzasztó felelőtlenségnek tűnhet, másrészt viszont túlélésünk zálogát jelenti, mikor is a csehovi banditák rátámadnak a táborra és lekaszabolnak mindenkit.

Érdekes kérdés szokott lenni, hogy a folytatások hogyan oldják meg, hogy az első részben kimaxolt karakterünk ne legyen túl erős, és álljon előtte a játékmenet szempontjából fontos karakterfejlődés. A Kingdome Come: Deliverance II erre a problémára nem a népszerű amnéziát választja magyarázatként, hanem a menekülésünk során szerzett súlyos sérülést, amelynek hála mindent újra kell tanulnunk.
A karakterfejlődés és a harcrendszer az első részhez képest változatlannak tűnik. A kezelőfelület is nagyon hasonló, habár a PC-s verzióval játszva feltűnt, hogy mintha inkább lenne kontrollerre optimalizálva, mint az egér+billentyűzet kombinációra. Az első részhez hasonlóan szintén nagy hangsúlyt kap benne karakterünk kinézete, pontosabban az általunk viselt ruha. A játék jól érzékelteti ezt, amikor Henry és Hans megpróbálnak bejutni az eredeti célállomásukra lopott-kopott felszerelésben, mire az őrök kigúnyolják és melegebb éghajlatra küldik őket, rögtön miután leöntötték őket egy vödör trágyával. Nem elég nemesnek lenni, annak is kell látszani.

A játék nevében szereplő deliverance szó alcímnek tűnhet, ezért lehet talán furcsa, hogy a második részben sem változott. Az első részben halott nevelőapánk utolsó kardját kellett eljuttatnunk (deliver) jogos tulajdonosához, amit egy Istvan Toth nevű karakter ellopott, és ez az esemény volt az egész történet elindítója, Henry motivációja. Az alcím tehát helytállónak tűnik. A második részben ugyancsak megpillantjuk Istvant a táborunkra támadó banditák között, amint megkaparintja a kézbesítendő levelet. Így a bevezető küldetések végére, mire a világ kinyílik előttünk, kb. ugyanolyan helyzetben találjuk magunkat, mint az első rész elején: Henrynek pénz, paripa és fegyver nélkül kell nekivágnia a középkori Csehországnak, hogy visszaszerezze az említett levelet és kardot. Az előbbi kézbesítésével teljesítheti a rábízott küldetést, az utóbbi visszaszerzésével pedig az otthona és családja elvesztéséből fakadó gyásztól is megszabadulhat (ami történetesen a deliver szó egy másik jelentése), így az alcím itt is helytálló.
A Kingdom Come: Deliverance II február 4-én jelenik meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re.