Kétségtelenül a szimulátorok éveit éljük, köszönhetően elsősorban a lengyeleknek. De a PlayWay és holdudvara mellett más népek, így a németek és a franciák is igyekeznek lekanyarítani egy jó nagy szeletet ebből a tortából. Akadnak is ígéretes próbálkozások náluk is, ám nem minden projekt sül el úgy, ahogy azt vélhetően a készítői eredetileg tervezték. A francia NACON még 2022-ben indította útjára a saját szimulátorcsaládját, amelyet stílusosan csak Life névre keresztelt. A sort a Simteract stúdió játéka, a Train Life: A Railway Simulator indította el, majd 2023-ban jött a Chef Life: A Restaurant Simulator a Cyanide-tól. Tavaly a Taxi Life: A City Driving Simulatorben (szintén Simteract) a fuvarozásé, míg a Garden Life: A Cozy Simulatorben a kertészkedésé volt a főszerep (köszi stillalive studios), idén pedig az életmentés került a górcső alá az Ambulance Life: A Paramedic Simulatorben. Aki vet egy pillantást e játékok Steam-oldalaira, láthatja, hogy igazán jól ezek közül egyedül az éttermes sikerült, amely mögött egyértelműen a legnagyobb stúdió áll. De olyan mélységekben még egyik epizód sem járt, mint a nemrégiben megjelent Ambulance Life…
A játék alapötlete egyébként szerintem remek. Adott San Pelicano fiktív városa és annak néhány kerülete, amelyben van pár kórház. A játékosok néhány előre megadott mentőorvos valamelyikének bőrébe bújva érkeznek meg e város egyik kórházába, ahol pályakezdőként vághatnak bele az életmentés nemes művészetébe. Eleinte kapnak maguk mellé egy mentort, aki az első néhány riasztás során elkíséri őket, elmagyarázza, mi merre hány méter, vagyis kvázi ez a tutorial. Aztán már rajtunk a sor, hogy helytálljunk, jönnek az egyre nagyobb, egyre bonyolultabb és egyre változatosabb riasztások. Közben fel-alá kocsikázunk a városban, amiben zajlik az élet, járókelők és autósok sietnek a dolgukra, szép az idő és úgy általában egész jól telik a nap.
Szóval elméletileg minden szuper. Kivéve egyvalamit: az egészet. A játék két fő elemből épül fel: a már említett kocsikázából, illetve az életmentésből. Elvileg ugyebár utóbbié az igazi főszerep. Egy-egy riasztás azzal kezdődik, hogy a GPS-t követve a lehető leggyorsabban és lehetőség szerint épségben eljutunk a baleset vagy más katasztrófa helyszínére. Itt máris gondok adódhatnak, ugyanis nem elég, hogy az autó irányítása meglehetősen nehézkes, de ezt még tetézi a minket körülvevő város totális idiotizmusa. Már sok-sok évvel ezelőtt a korábbi GTA-játékokban is sikerült legalább annyit megoldani, hogy ha szirénázva belerobbanunk egy pirosnál álló kocsisor hátuljába, akkor azok megpróbálnak félre húzódva utat engedni nekünk. Nos, én ilyesmit még hírből sem tapasztaltam San Pelicano városában. Helyette az autósok össze-vissza kacsáznak az utakon, teljesen kiszámíthatatlanul vágnak be elénk, kanyarodnak a bal sávból jobbra és hasonlók. A gyalogosok is úgy sétálnak olykor az autónk alá, mintha vakok és süketek lennének egyszerre…
De ha valahogy mégis sikerül tömegbaleset okozása nélkül eljutnunk a rendeltetési helyünkre, jöhet az érdemi munka. A helyszínen először fel kell mérnünk a környezetet, majd lokalizálni a sérülteket, beteget. Meg kell vizsgálnunk az alapvető életfunkciókat, beszélni hozzá, vagyis összességében megállapítani, hogy mennyire lehet súlyos a helyzet. Ezt követően jöhetnek a pontosabb és alaposabb vizsgálatok, majd a specifikus kezelések, a sebek ellátása, a páciens előkészítése a szállításra. Természetesen eleinte csak könnyedebb eseteink lesznek, mint a tűző napon elájulás, kisebb törések és ilyenek. Ezeket gyorsan és könnyen el lehet látni úgy is, hogy kezdetben meglehetősen szűkösek lesznek a rendelkezésünkre álló eszközök és módszerek. Ezeket apránként oldhatjuk fel, ahogy a játék fokozatosan egyre többet enged meg nekünk. Ez a fokozatosság hivatott kellően elnyújtani az újdonság érzését, cserébe elég hamar úgy érezhetjük miatta, hogy korlátozva vagyunk és csak húzzák az időnket.
A játékmenettel alapvetően nem is lenne ezen a ponton gond, hiszen sok potenciál rejlik benne és idővel elég sok lehetőségünk is lesz. Az anamnézis felállítását és az azt követő ellátást a játék pontozza, de hamar elengedi a kezünket, így akár könnyen frusztrálóvá is válhat, ha valami egészségügyis előélet hiányában nem feltétlenül jön nekünk zsigerből. De nem is ez a legnagyobb gond, hanem az, hogy végig úgy érezhetjük, hogy a játék mintha szivatna is minket. Értem ez alatt a játékmenetet érintő temérdek bosszantó hibát, amelyek olykor kifejezetten akadályozzák az érdemi cselekvést. Vegyük példának a hordágy mozgatását: legyen bármilyen szép és választékos is a magyar nyelv, mégis nehéz szavakkal leírni, mennyire botrányos a játék ezen része, talán másfél évtizedes dome-os pályafutásom legrosszabb irányítása ez. De az is előfordul, hogy a játék nemes egyszerűséggel nem enged valamiért bizonyos feladatokat teljesíteni, amik ugyan átugorhatók, de naná, hogy utána durván le leszünk pontozva a hanyagságunkért… És akkor még arról nem is beszéltem, hogy a játék hajlamos eleve el sem indulni.
E tényezőkhöz még nyugodtan hozzácsaphatjuk az Unreal Engine 5-höz képest abszolút csúnya grafikát, a magas gépigényt (vagy rossz optimalizációt, ahogy tetszik), illetve a megannyi grafikai hibát. Mintha csak egy pre-alfa játékkal játszanánk. Nehéz ezek felett szemet hunyni, mert alapjaiban teszik tönkre a játékélményt. Kár érte, mert ahogy azt az elején is írtam, az Ambulance Life alapvetően remek ötletekre épül, vagyis simán lehetett volna ebből egy nagyon jó kis játék. De nem lett, és ennél több szót ezen a ponton már nem is érdemel.
