Kétség sem fér hozzá, hogy a városépítős játékok aranykorát éljük. Most már tényleg egyre nehezebb olyan történelmi korszakot elképzelni, amelyben ne tudnánk felhúzni álmaink metropoliszát, ahol legyen szó akár az ókori Mezopotámiáról (Nebuchadnezzar), a kalózoktól hemzsegő Karib-tengerről (Republic of Pirates) vagy épp az ipari forradalomról (Anno 1800). Ezúttal az ókori Rómába térünk vissza, Augustus császár idejébe, amely korszak a jelentőségéhez képest talán kevés figyelmet kapott – ezt talán jól jelképezi, hogy a legnépszerűbb alkotás még mindig a nagyon régi Caesar III és annak open-source változatai (Augustus, Julius). Hamarosan azonban a helyzet gyökeresen megváltozik, mert idén jön az Anno 117: Pax Romana, és itt van jelen cikkünk tárgya, a Pax Augusta.
Aki már játszott hasonló játékkal, annak a játékmenet rémesen ismerős lesz. Mint a városunk teljhatalmú vezetője kell gondoskodunk egyszerű peonjainkról, hogy meglegyen mindenük, amire vágynak, ami általában kenyér és cirkusz – na meg ezer egyéb apróság. A terület kormányzójaként viszont távolabbra is kell tekintenünk – Róma élete tőlünk függetlenül is zajlik, egy-egy krízishelyzet vagy csata hatásait mi is erősen érezni fogjuk. Ez egy nagyon szimpatikus játékelem, a fő bajom mindig is az volt a hasonló stílusú játékokkal, hogy általában teljesen izoláltan létezünk a világban, hiányoztak a külső események – nos, itt lesznek.
A játékmenet meglehetősen összetett lett, maga a városépítés sem merül ki sorházak felhúzásából. Az építkezés nagyon erősen moduláris, épületeinket mindenféle kiegészítőkkel tehetjük még hasznosabbá, legyen szó a fórumról (amely a településünk szíve), a piactérről vagy egyszerűen csak a lakóházakról. Míg a legalsóbb kaszt, a liberti számára csupán konyhakerteket építhetünk (ami az első időszakban a legfőbb élelemforrásunk lesz), egy senator számára komoly palotát tudunk (és kell!) felhúznunk. Fontos szerepet kap személyes vagyonunk és hírnevünk, amelyekkel nem csupán kereskedelmi szerződéseket tudunk kötni, de színházi társulatokat, kereskedőket bérelhetünk fel, és ami a legfontosabb: Róma hierarchikus társadalmában egyre előkelőbb pozíciót tölthetünk be.
Ennek megfelelően nem csupán egyetlen város lesz a fő játékterünk, de a birodalmon belül is kalandozhatunk, rabszolgáink és tanácsadóink is lehetnek. A játék nem sokat foglalkozik az érzékenységgel: a történelmi hitelességnek megfelelően az egyik első épületünk a rabszolgapiac lesz, amely nem is funkcionál, amíg nem építünk rabszolgáinknak ketreceket. És visszakanyarodva a fentiekhez: egy jelentősebb (győztes) római csata után bizony eléggé megnő a kínálat, úgyhogy gyorsan be is tudunk tárazni rabszolgákól. De még beszélhetnék az évszakokról, a barbárokkal való kapcsolattartásról, vagy akár a mérnökeinkről, akikkel alaposan fel kell derítenünk a kolóniánkat és környékét, hogy lássuk, hol alkalmas például a talaj hídépítésre.
A grafika nem rossz, szép városokat tudunk felhúzni, de apróbb bugok azért akadnak, ami egyébként jellemző az egész játékra. Például egyszer 52 hetem volt összeszedni 1000 egység élelmiszert, ami nem sikerült – aggódva figyeltem, ahogy folyamatosan csökken a hátralévő idő, ám nullánál nem történt semmi, sőt a számláló folytatódott a negatív tartományban. Néha voltak fagyások, vagy a töltésnél kiesett az asztalra a játék, de ez csak kisebb frusztráció volt. Összességében semmi olyasmivel nem találkoztam, amit ne lehetne kijavítani a következő néhány hónapban. (De amúgy is jelezték előre, hogy a tesztre kapott verzióhoz képest a megjelenéskori változatban már lesznek különböző javítások.)
Amikor először láttam a Pax Augusta képeit, első gondolatom az volt, hogy legalább lesz valami, amivel elütjük az időt az Anno 117-ig, de azt kell mondanom, a játék ennél sokkal többet kínál, és bízom benne, hogy a megjelenést követően is bővítgetik majd. Ez egy újabb egyszemélyes projekt, annak minden előnyével és hátrányával – mindenesetre az indulás nem rossz, kíváncsi leszek a folytatásra.
