Szeretem azokat a játékokat, amelyekről már a legelső előzetesből is süt, hogy kreatív elmék állnak mögötte. Mert nem kell egy jó játékhoz sokmilliós büdzsé, nem kell hozzá többszáz fős fejlesztőcsapat, ahogyan nem kell hozzá agyonbonyolított játékmenet vagy videokártyarecsegtető grafika sem. Elég egy jó ötlet, egy kis lelkesedés, és persze jó kivitelezés. Ez szerintem nem olyan nagy kívánalom, de valahogy mégis gyakran lasszóval kell fogni az olyan játékokat, amelyekre ezek jellemzők.
A Sleepy Mill Studio napokban megjelent új játéka tökéletesen megfelel ezeknek a követelményeknek. Már most biztos, hogy nem lesz belőle világrengető siker, nem ez lesz az év játéka, ahogyan az is valószínű, hogy nem ennek eladásaiból fogja megalapozni a fejlesztőgárda a nyugdíját. De mégis, a Drop Duchy egy abszolút szerethető, és igenis remek kis játék lett.
Mindenki játszott már legalább egyszer életében Tetrisszel. Az is, aki nem. A világ egyik leghíresebb játéka néhány éve még saját filmet is kapott. Aki esetleg életében most először hall róla, annak dióhéjban a lényeg: különböző formájú elemek érkeznek fentről, amelyeket forgatva és egy síkban jobbra-balra csúsztatva kell lehelyezni úgy, hogy lehetőség szerint kitöltsenek egy teljes sort a pályán. Ha ez sikerül, az adott sor eltűnik, mi pedig rettentő büszkék vagyunk magunkra. De mi köze mindennek a Drop Duchyhoz? Elég sok, tekintve, hogy erre a szisztémára épül a játékmenet.
A Drop Duchyban egy kis birodalom sorsát helyezik a kezünkbe. Feladatunk pedig, hogy gyarapítsuk a birodalmat, erősítsük a seregét, és szükség esetén ütközzünk meg az ellenséggel. Így leírva bárki egy milliomodik RTS-re vagy TBS-re gondolna, de nem egészen erről van szó. A játékmenet ugyanis merőben más, mint bármely stratégiában. A birodalom gyarapítását pályáról pályára haladva tehetjük meg, a pályákon pedig lényegében tetriszezni fogunk.
Kezdetben a három alapvető erőforrásunk a fa, a búza és az arany. Fát az erdőben, búzát pedig a réten tudunk „termelni”, aranyat pedig kereskedéssel vagy háborúval szerezhetünk. Később újabb nyersanyagok is képbe kerülnek, mint a kő, amit a hegységben szerezhetünk be. Oké, de hogy jön ide a Tetris? Egy-egy kör során egy klasszikus Tetris-pályát kapunk, amelyre előre meghatározott elemekből kell építkeznünk. Ezeken az elemeken pedig hol erdő, hol rét, esetleg hegy vagy valamilyen épület található.
Az épületek lehetnek termelő vagy katonai jellegűek: favágótelep, farm, kaszárnya, ilyesmi. Minden épületnek megvan a maga környezeti követelménye ahhoz, hogy hatékonyan működjön. A farm például a környező négy mezőt változtatja termőfölddé, míg a favágó telep nyilván a környező erdőket vágja kis és alakítja nyersanyaggá. Vannak épületek, amelyek speciális követelményt támasztanak, például akkor adnak aranyat vagy katonát, ha egy sorban vagy oszlopban velük van valamilyen meghatározott épület. A katonákat is így toborozhatjuk: ha például van a tábor mellett mező, akkor sok íjászt kapunk, és így tovább.
A csavar az, hogy nemcsak a saját katonai táborainkat kell elhelyeznünk, hanem bizonyos pályákon az ellenségéit is. Itt pedig nyilván arra kell törekednünk, hogy ne teljesüljenek azok követelményei, és a lehető legalacsonyabban maradjon a katonák száma. Amikor egy kör véget ér (felérünk a pálya legfelső soráig vagy elfogy az előre megadott számú elem), akkor jöhet a harc, feltéve, hogy az adott pályán van ellenség.
A harc során különféle egységeket vethetünk be, amelyeket addig toboroztunk. Mindegyik másik egység ellen igazán hatékony. A harc roppant egyszerű: meg kell adnunk, hogy melyik egységünk milyen sorrendben ugráljon végig a többi katonai mezőn. Célszerű előbb jó nagyra duzzasztani a sereget azzal, hogy a saját táborokon ugrálunk végig, majd jöhetnek az ellenséges táborok. A végén az nyer, akinek marad katonája, a maradékot pedig aranyban meg is kapjuk.
A Drop Duchy tipikusan az a játék, amely tíz percre és két órára is képes a képernyő elé szegezni az embert. Nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, de senki se gondolja, hogy ez a játék könnyű. Már normál fokozaton is piszok nehéz tud lenni egy-egy act teljesítése, mert ha nem jól taktikázunk a toborzásnál, simán alulmaradunk létszámban. És mivel egy roguelite játékról van szó, ilyenkor megy a levesbe majd’ minden, és kezdhetünk új partyt.
A játékmenetet egyébként kártyarendszer is feldobja: minden kör végén véletlenszerű kártyák közül választhatunk, ezeken vannak a bevethető épületek, de egyszerre mindig csak néhány kártya lehet nálunk (ezek számát búzáért növelhetjük). Mivel vehetünk többet is egy épületből, vagyis lehet akár több farm-kártya is a kezünkben, így egy adott körben többet is lehelyezhetünk belőle. Vagyis bár a Drop Duchy egyszerű, mégis meglepően mély taktikázási lehetőségeket rejt.
A játék szemnek kellemes grafikájára sem lehet panasz, tökéletesen megfelel a játékmenethez is. Ahogy ebbe se, úgy nagyon másba se tudnék igazán belekötni. Legfeljebb a kissé inkonzisztens nehézséget hozhatom fel, de igazi negatívumnak ezt sem mondanám.
A Drop Duchy egy remek kis játék lett, amely ráadásul nagyon baráti áron szerezhető be. És jellegéből adódóan szinte biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mobilplatformokra is elkészülhet, de akár egy Nintendo Switch is tökéletes választás lenne.
