Tulajdonképpen teljesen észszerű döntés volt az AGEOD részéről, hogy ókori grand strategy címükre, az Empiresre alapozva a harcászati szintet szimuláló Field of Glory II: Medieval párjaként elkészítették középkori wego-rendszerű stratégiájukat, a Kingdomst. Mégis, előre lelövöm a lovat (igen, hobbim a távoli jövő Dome-ot majdan forrásként felhasználó nyelvészeinek aknamezőket állítani): noha jómagam inkább taktikai oldalról érkeztem, a Field of Glory: Empires anno meggyőzött. Ezzel szemben a Kingdoms nem akaródzik rendesen kézre állni, hiába sózom-borsozom. Minden bizonnyal velem van a baj – próbálkozzunk talán egy differenciáldiagnózissal.
Először is, a Kingdoms csak mérsékelten Crusader Kings. Noha az 1054-es nagy egyházszakadással indító Kingdoms első (és második) blikkre a CK versenytársaként dekódolható, a mechanika fókusza (egyébként jó érzékkel) némileg máshová vetül. Az érme fényes oldala ugyanis az államigazgatásra inkább kihegyezett játékmenet. Az Authority-rendszer egészen kevés műízzel, fluid módon reprezentálja uralmunk legitimitását és hatékonyságát, amit többek közt az építkezések kézivezérlése, vallási és társadalmi nyomásgyakorlás, vagy az időközönként felbukkanó regionális események kapcsán aprópénzre is tudunk váltani. Ugyancsak hangsúlyosabb a vallás és az ehhez kapcsolódó eretnekség, illetve megjelennek a vallásháborúk. A kevésbé kirakatba helyezett oldal viszont a tény, hogy a direkt szembeszállásra a generált narratívák terén a Kingdomsnak érdemi eszköze sincs: a karakterek illeszkednek bár a játék általános absztrakciós szintjéhez, a CK fénytörésében azok súlyosan egysíkúak és statikusak. A diplomácia szintén nem fog visszaköszönni évek múltán YouTube „Rejtett Gyémántok” Top 10-ekben, de hozza a szükséges eszközkészletet, amellyel mind a riválisok, mind a vazallusok kezelése megoldható.
Másodszor: a Kingdoms – elég nyilvánvalóan, persze, de azért várjuk ki a végét – nem Medieval: Total War. Egyfelől a térkép festegetését visszafogja az aktuálisan közvetlenül kontrollálható területek száma (demesne), másfelől az – egyébként a maga absztrakt szintjén egészen szellemesen modellezett – hadviselés is érdemi terheket ró az államháztartásra. Az adott idényre felfegyverzett egységek mellett állandó alakulatok, valamint (lázadásra, vagy elbocsájtásuk esetén útonállásra erősebben hajlamos) zsoldoscsapatok toborozhatóak az infrastruktúra, tartomány stb. függvényében. Ütközetük alapvetően kockadobás alapon zajlik, amely egy számos módosítót (pl. terep jellege, időjárás, ellátás, morál, seregkompozíció, parancsnok statisztikái stb.) is figyelembe vevő automatikus affér. Lehetőség van az összezörrenések kimentésére és manuális lejátszására is a FoGII:Medievalben, azonban egyrészt a két játék egységkészlete nem fedi teljesen egymásét, másrészt a konverzió „gördülékenységében” sem történt érdemi előrelépés az Empires hasonló rendszere óta, ezért a lehetőség sajnos kisebb vonzerőt képvisel a gyakorlatban, mint amilyen jól papíron kinéz.
Tagadhatatlan, hogy két, lényegében független játék összeházasítása a megvalósult szinten is inkább egy megsüvegelendő pluszként, semmint elvárásként értékelhető reálisan, másfelől viszont a natív környezetben lejátszható ütközetek beépítése egy fájóan hiányzó versenyelőny lehetett volna a Kingdomsnak, amely a témaválasztásával immáron kiúszott a nagy pocsolyába kis halként. Ott pedig már suta megoldások, nem túl esztétikus grafikai elemek és a tokenpakolgatásra építő játékmenet kezd kifutni a szuflából. Az asztalijáték-örökséget nem lehet és nem is kell levetni, de valahogy fejben kezdek eljutni oda, hogy a büszkeségi pontok (600 épület, 400 egység, tokenek, számok, paraméterek…!) inkább fókuszvesztésre, ha nem egyenesen a médium kiaknázásának bizonyos mértékű hiányosságaira utalnak.
Ezek némelyike probléma volt az Empiresben is? Persze. Ahhoz képest előrelépést tett az AGEOD? Természetesen. Azonban az ambiciózusabb merítés magával hozza, hogy a kritikával mindig szem előtt tartsam azt, mi lenne még leemelhető a polcról az adott ár/érték zónában. Ebben a megközelítésben az Empires és az Imperator: Rome relációjában még észrevehetően nagyobb kedvvel tologattam a térképen a zászlócskáimat az AGEOD készletével. Félreértés ne essék, a Kingdoms ettől függetlenül szórakoztató, korrekt, a takaróján nem túlnyújtózkodó, belső logikájában koherens grand strategy, ráadásul – ez pedig az Úr 2025. esztendejében kiemelendő, sajnos – egy közepes méretű polinéz törzs háromhavi élelmezésére elegendő DLC nélkül is tisztességes, teljes élményt nyújt. Csupán épp a „mit tudsz elmondani magadról?” kérdésre nincs elég karakteres válasza.
Összességében, ha van 40 euród a középkorra, inkább javaslom harmincért a Field of Glory II: Medievalt (hiába almát a körtével), a maradék tízből pedig markolj fel egy könyvet és egy üveg mézsört. Esetleg egy gregorián CD-t. Vannak még olyanok…?
