Kipróbálhatod az Amerzone: The Explorer’s Legacyt [hozzászólások]

Lol, ahol félbehagytam "csak belenézek a játékba" címszó alatt, kb. rögtön azután lett vége a demónak. Amúgy oké, így második próbára valahogy jobban meggyőzött, ez kelleni fog.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Belenéztem a demóba. Bár sosem játszottam az eredetivel, a Syberiák a szívem csücskét jelentik.
Ez a Syberia-játékokhoz képest sokkal lassabb, kötöttebb, narratívát max. nyomokban tartalmaz. Nem számítok akkora érzelmi hullámvasútra. Bár remake, érződik, hogy "régi". Elég nagy befogadókészséget követel meg a játékostól, és itt nem csak arról van szó, hogy őszintén kíváncsi legyél arra, milyen tücskök-bogarak élnek egy kitalált ország bioszférájában. Abban a 1,5 órában, amit eddig eltöltöttem, egyszerűen annyi olvasnivalót kaptam a nyakamba, hogy csak pislogtam, miközben a játékban még mindig nem tartok sehol. Nem spoiler, csak azért teszem abba, hátha valaki 0 előismerettel akar felfedezgetni:

SPOILER

Félreértés ne essék, egyáltalán nem leszólni akarom a játékot. Az első review-k alapján az eredeti játék kedvelői már most imádják. Csak ekkora zajban és rohanásban, amiben élünk, kurva nehéz egy ilyen játékhoz "lelassulni", zen tudatállapotban elmerülni benne, élvezni az utazást (főleg, ha 1,5 óra után is még mindig csak a lore-t olvasgathatom ). Mondjuk az is igaz, hogy magamon is érzem a FOMO áldásásos hatását, mostanra sokszor egy 10 perces yt-videót képtelen vagyok végigseggelni, ha nem teszek-veszek mellette közben.

Másrészt... így is azt mondom, hogy VÁRÓS! Bár a látvány messze nem olyan kidolgozott, mint a Syberia: The World Before-ban (láthatóan kevesebb volt az erőforrás), az art directori munka még mindig szép, mintha egy művészeti albumban lennénk. Benoit Sokal látásmódját, az általa megalkotott világokat imádom, és szeretném ezt a világot is felfedezni. Tetszett az is, hogy a puzzle-khöz tartozó szerkezeteket ugyanúgy kell az egérrel működtetnünk (pl. kapcsolókat a kurzorral felhúzni), mint az utolsó Syberiákban. Csak ehhez tényleg le kell lassítani... majd kipróbálom a másik játékmódot is, az elvileg kevesebb olvasnivalót, de kevesebb segítséget is ígér.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”