Ki mivel játszik mostanában?

Épp sikerült Shadows előtt a PC-s Horizon Zero Dawn újrajátszásom végére érni.

Kár, hogy a remaster egy teljesen külön játék, most így friss élményként upgrade-elnék rá, és lejátszanám mondjuk májusban NG+-t összehasonlításképp, de megint nulláról indítani az achievementekkel annyira nem gyerebe már...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Ha jó, akkor szeretem. Ha egy unalmas fostenger, mint az Odyssey volt, akkor nem szeretem. De ugye mindenkinek más a jó. Egy olyan setting be tud szippantani, amit imádok. Ezért reménykedem a Shadows-ban és ezért szemeztem ezzel is.

Sok függ attól mennyire szereted az openworld játékokat A térképen nem rossz kalandozni és felhúzott nehézségen egyáltalán nem unalmas, ott már koncentrálni kell a harcokra és figyelni kell arra, hogy melyik ellenfél mire érzékenyebb.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Semmi jót nem olvastam sajnos róla. Teljesen középszerű és az unalmas között ingadozik és botrányos állapotban érkezett meg PC-re. Majd max valami nagyon üresjárat idején bepróbálom, mert fél szemmel figyeltem, mikor megjelent még PS-re.

Rise of the Ronin

Eredetileg megjelenés napra terveztem, de közben beesett egy Monster Hunter a kalapba és csúszott egy kicsit. Meg a megjelenéskor voltak is vele problémák, szóval csak vasárnap éjszaka kezdtem bele, de eddig (bő 7 óra) tetszik. Tipikusan az a jófajta openworld, amiben én boldogan el tudok szöszölni és mikor elkezdek foglalkozni a sztorival olyan szinten vagyok túlszintezve, hogy ráköhögök az enemyre és belehal. Az elején azért volt némi kihívás, mert a harcrendszert is szokni kellett és automatikusan legnehezebb fokozatra állítottam, de mostanra kialakult a rendszer. Ha nagyon nem megy valami akkor meg lecheeselem az ellenfeleket a francba
Valami sztori is van, nyomokban, de különösebben nem foglalkoztat. Két tippem is van, nagy csavarokra vonatkozóan, az egyiket az intro videó is elspoilerezte, a másik csak megérzés.
Különösebb technikai parába én már nem futottam bele, egy átvezető volt a prológus alatt, ami alatt azt hittem felszáll a gép (100%-os CPU-terheléssel), meg azért szembántóan nem szép a játék még ultrán sem. Viszont tartja a stabil 60 fps-t, ami átvezetők alatt néha 30, pedig be van állítva, hogy azt is 60ra lockolja. Meg néha indokolatlanul későn tölti be az éles textúrát, csak mosott valamiket kapok.
A Kazánig szerettem volna befejezni, de az még az én játékidőm mellett is esélytelen.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Final Fantasy XVI:

Reméltem, hogy sikerül befejezni az AC: Shadows-ig, de valószínűleg nem. Megvannak ugyanazok a kicsit zavaró elemek, mint a VII-ben, de mégis sokkal inkább ennek ugrottam neki, minthogy folytattam volna a Rebirth-öt. De azért ezt a rohadt öv+alkarvédő kombót elengedhették volna és kaphattunk volna rendes páncélszetteket. Na sebaj, legalább van 2 fajta kinézet. A történet érdekes, de kicsit ingadozó. Vannak a játéknak iszonyatosan menő és epic momentumai, de ugyanakkor akad azért förtelmesen cringe és kínosan kellemetlen mozzanat is. És a kelleténél jóval több az abszolút fölösleges kitérő és időhúzós futosgálás. Főleg akkor zavaró, amikor már 3-4 alkalommal vissza kell rohannod ugyanarra a kezdőterületre mellékküldetések alkalmával. Összességében egy egészen kellemes agykikapcs és relax játék, mert tényleg nagyjából a négyzet püfölésével lehozható az egész. Mivel semmi komolyabba nem akartam belefogni a KCD2 után, így az Avowed és ez megtette, de egyik sem kiemelkedő.

Bocs, a játék linkje lemaradt: Focis stratégiai játék

Ezt a focis kártyagyűjtős játékot ismeritek? Egyszerre kártyagyűjtögetős, pakliépítős, stratégiai és focimenedzser.

FF XVI:

Ez a kájdzsú összecsapás a az egyik legmenőbb momentum volt, amit valaha játékban láttam!!!

Abszolút GOTY nálam ez a játék!!! Bő 99 óra lett a vége úgy, hogy egyedül az utolsó bunyós küldetést engedtem el. Ott már olyan szinten felment a pumpa, hogy nem kértem belőle.

76 óra, és továbbra is kibaszott jó (és éppen, hogy belekezdtem a második mapba...)

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Avowed:

Nagyon nem tett jót neki, hogy közvetlenül KCD2 után álltam neki. Konkrétan minden téren hatalmas visszalépés. Teljesen érdektelen generic sztori, botrányos karakterek, néma főhős. A legtöbb beszélgetést csak tovább nyomkodom, mert fájdalmas hallgatni. Az egyetlen, amivel le tud kötni, az a felfedezés öröme, a loot és az egészen élvezetes harc. Nem kedvencem a varázshasználat, de ezúttal mégis az lettem. Egész komoly pusztítást lehet véghez vinni vele, bár nem túl változatos a 4 féle varázslatot ismételgetni a grimoárból. Nem egy nagy eresztés, de nem akartam semmi komolyabba belekezdeni AC:Shadows-ig.

Kingdom Come: Deliverance II

Barátaim visszajelzései alapján megvettem... nagyon élvezem 25 órám van benne egyelőre, de szerintem alig haladtam Nekem ez most egy igazi "chill" játék, kurva jó a zene, lovagolgatok, van, hogy szuper túlterhelve átsétálok egyik városból a másikra... imádom!

u.i.: és a harcrendszert is bírom!

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Tegnap kijött az új Yakuza Like a Dragon rész (Pirate Yakuza in Hawaii), este bele is csúsztattam hat órát (elvileg ma szabin lettem volna és tolom egész nap, de hétfőn audit lesz nálunk és készülni kell, a fene beléjük). A játék visszatért a klasszikus játékmenethez, de most Kiryu helyett Shimano Veszett Kutyájával a főszerepben. Egyelőre csak a felszínt kapargatom, de azt már most látom, hogy én nagyon fogom élvezni ezt a részt is.
A humor az hamisítatlan Yakuza, a sokadik alkalommal is felröhögtem, mikor Goro a counter attacknál a fogával kapja el az ellenfél kardját.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

O-oké. Szóval a játék főmenüjében el van rejtve egy olyan menüpont, hogy online saves. Ide vihetjük fel egyesével a mentéseinket a felhőbe. Szóval van ám itt cloud save, és működik is, csak nem a Steam, és nem is a Ubisoft Connect intézi magától - mert miért működne itt bármi úgy, mint 2025-ben, a világ összes játékánál -, hanem sikerült Ubiéknak feltalálniuk egy zseniálisan túlkomplikált, harmadik utas megoldást. Örömködjünk.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

A Dark Ages előzetesen felbuzdulva újra kitoltam a Doom Eternalt, illetve most nekiláttam a DLC-nek is. Tudom, hogy részben a COVID ölte meg a második DLC-t, az Ancient Gods 2-t, az gyengébbnek érződik sok szempontból, de az első Ancient Gods DLC, aminél épp tartok, szerintem kibbbassszott jó. Annyira durván jól emeli a tétet az alapjátékhoz képest, annyira menők a helyszínek, annyira gazdagnak érződik minden pálya és annyira debil csaták vannak (dupla Marauder, spirit démonok, buffed Marauder), az egésznek mintha lenne egy tudatos humora a fejlesztők részéről... nekem ez az egész játék majdnem, hogy tökéletes Nem véletlenül öltem bele (ezzel az új végigjátszással együtt) most már majdnem 160 órát... a harcok, a játékmechanika, a tempó, a ZENE, a látvány, a fegyverek, minden klappol, de tényleg. A Dark Ages tudatosan nem ebbe az irányba megy, és ez bevállalós, ezzel nincs bajom, de épp ezért nem tudom, elérheti-e nálam azt a hatást, mint az Eternal, mert az Eternal játékstílusa kegyetlenül bejön.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Az Exodust múltkor sajna félre kellett tennem - szeretnék akkor nekiülni, amikor újra rá tudok szánni pár teljes napot az életemből (mint az előző részeknél), mert úgy nem az igazi, ha csak apránként haladgatok vele. Szóval kellett keresnem helyette egy apránként haladgatva is élvezhető játékot, és így esett a választás a Beyond Good & Evil - 20th Anniversary kiadására. Anno az eredetit szerettem, de a sokadik lopakodós résznél besokalltam, és sosem játszottam végig. Na majd most…

Kezdem a pozitívumokkal: ez a játék 2025-ben is üt! Valami eszméletlen jó, egyszerre meseszerű és nyomasztó atmoszférája van, amit csak a franciák tudnak produkálni ebben a space fantasy műfajban. A nagyfelbontású textúrákkal fel sem tűnik, hogy régi lenne a játék - az art directori munka miatt egyszerűen jó ránézni az összképre. Ahogy arra is rájöttem, hogy Jade az egyik legaranyosabb női videójátékos karakter. Bár a lopakodós részek tényleg nem öregedtek jól , de a játék többi része igenis rendben van. Mint a régi szép időkben, hagynak érvényesülni, ha gondolkodni kell, nem villognak az interaktálható objectek, és nem kezd el hangosan gondolkodni a főhős, hogy szerinte mit is kéne most a játékosnak csinálnia. Került egy minimális plusz a belső tartalomba is, lehet outfiteket, kiegészítőket, hajófestést venni, és elvileg a lore is kapott egy kis kiegészítést.

Ami kevésbé tetszik, hogy a nyílt terepen megszűnt a köd effekt a horizonton, ami az eredeti játékban még ott volt - nem tudok rá jó magyar szót mondani, de ettől kissé flat lett a látvány. Cserébe minden más 5x jobban néz ki. Ami viszont értelmetlen, hogy a játék indításával szimultán kötelezően be kell lépni a Ubisoft remek, sajátmárkás launcherébe, a Ubisoft Connect-be is. Tehát elindítasz egy játékot a Steamről, ami csak egy másik launcherrel indul el, ami arra hivatott, hogy kiváltsa a Steamet. Miért is akarnám a Steamre bízni a mentéseimet, ugye, ha van helyette Ubisoft Connect. Játék közben ilyen félképernyőnyi értesítéseket dob fel, hogy ennyi meg ennyi Ubisoft XP-t szereztem, hát én nekem fogalmam sincs, hogy maradtam eddig ezek nélkül életben. Na de, amikor szembesültem másik gépen azzal, hogy rohadtul nem működnek a cloud save-ek, és kezdhettem volna elölről a játékot (és rákeresve millióan panaszkodtak hasonlóra az elmúlt x évben), akkor tudományos bizonyossággal képes voltam arra a megállapításra jutni, hogy ilyen retekszar hányadék geciputtyony okádék, programnak is szar valamit, mint a Ubisoft Connectet, nem hordott még hátán a Föld, ami csak arra jó, hogy a menedzsment egója kielégüljön, amikor épp nem szopja őket senki, miközben a komplett játékosközösséget lehúzza a Pokol legmélyebb bugyraiba. Ilyen az, amikor nem kérsz egy szolgáltatást, de AZÉRT IS MEGKAPOD, amivel még mindig kibékülnél, de legalább működne rendesen, és ne egy hányadékláda fosadvány lenne az egész szar.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Mostanában a League of Legends-szel, CS2-vel játszom, néha Valoranttal is. Változatosságképpen pedig Battlefield 2042.

számítógépek és szoftverek a globy.com oldalon

Nálam most nagyban pörög az új Sniper Elite (Resistance).
Kritikus szemmel nézve lehet azt mondani, hogy ez akár egy DLC is lehetne az öthöz, de ha az ember nem csak végigszalad rajta easy fokozaton, akkor van benne nem kevés játékóra.
Főleg ha be van kapcsolva az invázió mód... Tegnap négy órát szórakoztam az egyik küldetésben, mert mindig jött egy (többnyire) balszerencsés támadó.
Szegénykéim nem igazán tudták kezelni a pályán széthagyott aknákat Aki mégis azt pedig hatástalanítás közben lőttem keresztül.
Steamen páran írták, hogy csak három órás a kampány, de ezt erős fenntartásokkal kell kezelni. Very easy fokozaton végigrambózva is minimum a duplája. Taktikusan, very hard fokozaton osonva, megtervezve a dolgokat meg egy pálya is 2+ óra.
És akkor még utána jöhet az autentikus végigjátszás (no HUD). Plusz két survival pálya és a multi... Szerintem a Yakuzáig kitart ez nekem

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Kis pontosítás, az sajnos nem első-második rész Mirror's Edge esetében, a Catalyst valami (soft?) reboot, és az sem kapott aztán soha folytatást... Magam sem tudom, miért, de azzal összesen öt percet töltöttem, és sosem léptem vissza, így nem sok okosat tudok róla mondani. Lehet, hogy le is húzom én is, kíváncsi vagyok igazából.

Az eredetit imádom, szerintem hatszor végigjátszottam, zseniális az atmoszféra és a zenék.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Sokan éltették, én töröltem viszonylag hamar. Pedig élnék egy jó kis Terminator játékot!!!

A RoboCop kapcsán rájöttem, hogy az ezt alkotó csapat műve a Terminator játék is. Szóval most abba kezdtem bele, mint eddig nem játszott game.
Mellette még várat magára a Mirror's Edge két része (az elsőt anno nem vittem végig, a folytatásba pedig bele sem kezdtem).

Nagy kincs az ilyen! Nekem KCD II lesz ilyen most. 6 napig otthon, állat lesz!

Hosszú idő óta ez az első olyan játék aminél rendesen várom, hogy mikor indíthatom újra, amikor meg ki kell lépni akkor elszomorít.

Erre az évre előreláthatóan nem is igazán van más ami érdekel.

Én beletoltam úgy 6 órát, de azóta nem akaródzik elindítani. Ugyanolyan érzelmi hullámvasút, mint az első fele volt. Ingadozok a hihetetlen cuki - ilyen más játékban nincs, imádom - szemforgatás - homlokráncolás és nagy sóhajok vonalon. Ha lement az év eleji nagy roham a címekkel, amikre mindenképp rámegyek, akkor kiderül, hogy visszanézek-e hozzá.


Most Suicide Squad pörög, mert semmi komolyba nem akartam belekezdeni a KCD II-ig. A harc és a játékmenet iszonyat béna és dedó, de az átvezetők és a sztori eddig jópofa kis DC hiánypótló. De nem csoda, hogy nagyon csúnyán megbukott.

FF7Rebirth

Remakehez hasonlóan ez is betalált. Mondjuk azért olyan hangulati váltások vannak a sztoriban, hogy még anime bulsit toleranciával is a homlokomat ráncolom néha...
Az ubisoftos map pipálgatás itt érdekes módon jól működik, leginkább mert nem sok és viszonylag változatosak (módon vannak szétszórva), a külön party xp bar növekedésével pedig inkább érződik közösen megtett kalandnak mint kötelező körnek. Csapat szerethető, Tifa-Aerith lánybarátság a magasan a legjobb amit játékban láttam.
Minigameket szidták, de meglepően élvezetesek ezek is (gwent!), bár némelyik azért agyfelbaszós. A zongora beveheti ahogy a visszatérő gyúrós köcsög is...

Metaphor Refantazio

Personakhoz képest sokkal később jött el az áhá! pillanat. P4 áprilisban, P5 már indításkor. Bár az odáig tartó út is élvezetes volt, ez itt csak olyan 30 óra után jött el. Sajnos futottam bele már spoilerbe és elég jrpg van már mögöttem, hogy bizonyos szabályokat, mintákat magamtól is észrevegyek, de ettől függetlenül is élvezem. Utólag valószínűleg átruházom rá az év játékát.

Felidegesítettek egy ACC szerveren, ezért hirtelen felindulásból felraktam a Metro Exodust, úgyis nemrég vittem végig a Last Lightot. Csak kicsit belenéztem, de nem kellett volna, hétfőn véget ér a téli szabim.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Most sikerült szinte gond nélkül. Aztán szépen haladtam a sivatagban is, de persze sikeresen túlvállaltam magamat egy extra szobában!

Aztán azzal szórakáztam, hogy 0-ás fegyóval meg fejlesztés nélkül meddig jutok ott...vicc hogy egész jól ment, mert pisztolyon volt valami lézernyaláb másodlagos!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

"Az elmúlt évek grafikailag egyik legszebben megvalósított játékáról beszélünk."

PS4-eseknek biztos. Ez olyan, mint a kamera gomb Apple telefonokon. Az Androidos erre azt mondja, hogy már rég használom. Apple-ösök: "de hát teljesen új"

Bár igazából csak a fűvel / magas fűvel volt gondom, de PC-n mindenre van megoldás. Nexusmodról remek grafikai frissítést szedtem le, igazából ezzel kellett volna kezdenem. Meg a nointróval.

Különben meg tényleg mire mennék az új évvel konzol fricska nélkül

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Canyon Endurace 7

Menni fog az! Én se vagyok egy kimondottan türelmes ember, de mégis végigvittem. Csak gyakorolni kell.

Engedd el.

Nem tudom egyenlőre befogadni a játék genyóságát teljes mértékben!

Volt egy köröm amikor valami brutális sokáig generálódtak a pályarészek és mindenféle elmebeteg mini főellenfelek. Valami két órát kalandoztam mire végül nem volt már merre menni. De hiába tápoltam magam, mert a főellenfél csak egy rohadt reflexjáték! Azt meg mindig is utáltam...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Ez csak az első 2025-ös DA féle "szarok a konzolok" megnyilvánulás, nincs itt semmi látnivaló...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

"A grafika egy kicsit mehh, de hát mit várjon az ember egy konzolra fejlesztett játéktól."
Ezt most csak polgárpukkasztásnak írtad vagy valóban így is gondolod?
Az elmúlt évek grafikailag egyik legszebben megvalósított játékáról beszélünk. Én minden másodpercében rá tudtam csodálkozni, hogy mennyire mutatósra sikerült.

Ilyen sz*rokat én már direkt messziről kerülök. Pedig belenéztem abba is, Elden Ringbe is, meg játszottam egy darabig a Lords of the Fallennel is. Kiváló körítés, a világ, a harcrendszer, de agyon van b@szva az egész a lehetetlenséggel. Aki akar, szenvedjen, de miért nem lehet bele tenni egy láma módot? Trainer mindenhez van, de úgy már nem az igazi. Egyszerűbb lenne egy hivatalos épelméjű kihívást belerakni.

Carrion: bár nem szokásom pixelekre vadászni, ez valamiért megtetszett. Marha jó fejtörők, harcok, képességek vannak benne. Meg amúgy sem mindennapi, hogy egy gyilkos földönkívülivel kell garázdálkodni. Szuper volt, kár a grafikáért.

Indiana Jones: meglepően jó volt, simán hozta a filmek történetét, humorát. A verekedés kicsit bénára sikerült (így elég idegesítő volt a végjáték), ahogy pl. a Vatikán pálya is, de el voltam vele 30 órát.

Ghost of Tsushima: elkezdtem végre a fentiek után, mivel lemondtam a GP-t egy időre. Az elején tartok, de a harcrendszer szuper, meg a sztori is érdekesnek tűnik. A grafika egy kicsit mehh, de hát mit várjon az ember egy konzolra fejlesztett játéktól. Az 5 évvel korábbi Witcher 3 szebben néz ki, de szerencsére a többi viszi a hátán.

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Canyon Endurace 7

Hatalmas élmény volt végigvinni! Pedig volt pár alkalom, amikor fel akartam adni, de szerencsére nem tettem.

Ránéztem kicsit a Returnal-ra ha már pár hete akcióban behúztam!

Az első 1 óra nagyon adta a misztikus metroid katyvaszával! De most be is ragadtam az első főellennél...mire odajutok már lerongyolódok...vagy nem találok értelmes fegyvert...vagy csak szimplán a nyakamba esik 1-2 Elden Ring-be való miniboss...lehet valami pihentetőbb kellene a szabi utolsó két napjára!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Gyűjtögesd a scadutree fragmenteket - az segíteni fog az ellenfelekkel szemben. (Nagyobb leadott és kisebb bekapott sebzés.)

Különben kemény a DLC, de hamar hozzá lehet edződni! Egy bizonyos ellenféltípus lesz, egy bizonyos helyen, akiket csak parryzve lehet leölni. (Én addig az egész játékban, beleértve korábbi fullos végigjátszást is, kerültem a parryt, de ott - legalábbis azon ellenféltípus ellen - megtanultam az időzítést.) Mondjuk el is lehet lopakodni mellettük, tehát nem kötelező elemek.

Azért vannak/lesznek benne kemény figurák!

Endure. In enduring, grow strong.

Befejeztem az alapot és átmerészkedtem a kiegészítő térképére...természetesen az első ellenfél legyalázott!

Aztán betévedtem valami mini katakombába ahol egy lovag íjpuskával várt. 10X kellett lemennem mire kegyeskedett megborulni!

Nem biztos hogy végigviszem, de egyenlőre körbelovagolok azért a környéken...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Hát, ez durva volt. Ez az egyik legigazibb puzzle játék, amivel mostanában találkoztam. EZ tényleg puzzle, az egész játék és minden eleme. Az 50 játékórából kb. 15 óra lehetett a konkrét, papír alapú kódfejtés.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Előfordul egy-két helyen. A "vulkános" (Mount Gelmir) ezek közül csak az egyik. (Ott mondjuk magasabb szintű, mint a hídnál, amit említettem.)

Tudom ajánlani ezt, hogy fel tudd mérni az egyes helyek várható nehézségét és szintigényét. (Nem kőbe vésett, de támpontoknak tökéletes szvsz.)

Endure. In enduring, grow strong.

Valami templomban akadtunk össze a vulkános pályán. Nem biztos hogy arra kellett volna csámborognom az aktuális szintemmel maradjunk annyiban...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Tunic!!

Hát ez valami fantasztikus! Még nem vagyok a végén, őszintén, azt sem tudom, kb. hol lehetek benne, de ez egy nagyon kicsiből elinduló, szép lassan egyre jobban kinyíló, Zelda-pici Dark Souls-pici Hollow Knight fúzió, ami elképesztően meglepett. Nagyon nem ad iránymutatást, hogy mit csinálj, épp ezért egyre nagyobb ajándék a felfedezés öröme a játékban, ahogy rájössz, hogy dolgok végig ott voltak az orrod előtt, vagy rájössz új képességeidre (amik eddig is megvoltak!), szóval ahhoz képest, hogy nekem a vizuális design nem annyira jön be (már ami a játékot illeti - az egyik fő collectible-nek számító "manual" designja viszont irdatlan jó!), iszonyat bejön így pár óra után. Érdemes kipróbálni annak, akinek az ilyesmi szimpatikus!

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Ha jól számolom, eddig négyszer győztem le a Godskin duót (utoljára multiplayerben), de mindegyik összecsapás kegyetlen és több körös volt.

Ez a videó tökéletesen illik a szituációra:
Második boss? Én húzok innen.
(A srácnak sok ER/DS témájú kis szösszenete van.)

Fent a hídon találkoztál a dagival?
Nem olyan vészes egyébként, ha már kiismerte az ember. Amikor feldobja magát és malomkerekezni kezd, az a veszélyes, de a híd beugró részei megállítják, s ilyenkor csak álltó helyében pörgettyűzik, míg ki nem fárad. (Magyarán úgy kell ilyenkor helyezkedni, hogy elakadjon.) A többi dolga (black flame dobálás, felugrás és visszaplaccaanás, döfködés a fegyverével) könnyen elhárítható, csak persze fel kell ismerni, hogy éppen mire készül. Mondjuk fegyverrel van ilyen többször nagyon gyors iramban messzire kidöfős támadása: ha azt beszívja az ember, abból is könnyen lehet halál.
Emlékszek, elősre én is szívtam vele (~8-10 alkalommal is nekifutottam), de utána már nem volt gond (a későbbi végigjátszásban meg pláne nem).

Van egy nyurga haverja is, a Godskin Apostle. Nálam ő a veszélytelenebb, de sokan meg őt utálják jobban.
S lesz majd egy hely (ha eljutsz odáig, mert eléggé a vége felé jön elő a játékban), ahol ketten próbálnak majd meg egyszerre szendvicsbe rakni. A második végigjátszásomban már sima liba volt, és egymagamban is röhögve lenyomtam őket gondnélkül. Ám az elsőnél pánikszerűen summonoltam, amikor megláttam őket együtt (pedig akkor egy ideje már "csengettyűzés" nélkül mentem, de ott bepánikoltam már a látványtól is... )

Endure. In enduring, grow strong.

Mivel ma antiszociális karácsonyt tartottunk, így én személy szerint az Elden Ring Godskin Noble nevezetű dagadék főellenfelével töltöttem a délutánomat!

Kb. 50X próbáltam mire végre nagy nehezen lecsaptam. Próbáltam altatni meg mindenféle kenőcsöket kenegetni magamra. Végül még 1 hónap ps+ előfizut is vettem, hátha találok valakit akivel ketten lenyomnánk (nem találtam)...szóval már teljesen szétcseszte a napomat!

Persze közben volt 1-2 próbálkozás mikor maradt neki 1 mm élete, hogy aztán a következő 10 próbálkozásra szétalázzon! Már vártam amúgy mikor jön egy ilyen ellen szembe, mert eddig egész szépen haladtam (max 1-2 halál / főmufti).

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Indiana Jones and the Great Circle

GP miatt gondoltam, csak belenézek. Eleinte a harc feladta a leckét, de aztán belejöttem. Klasszikus kezdés, meg a többi is, mintha egy filmben lennénk.

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Canyon Endurace 7

A Plague Tale: innocence

A jelenleg feltelepített és játszott játékaim mellett szerettem volna valami (számomra) teljesen új kalandba is belefogni. Így esett a választás a címben írt játékra. Vélemények alapján jónak tűnt és mivel anno már beszereztem, csak aztán nem tettem bele érdemi játékidőt, így most kapartam elő a könyvtár aljáról. És milyen jól tettem!
Kifejezetten tetszetős cucc, a cső játék mivolt ellenére is. Még csak az első pár órányi sztori van meg belőle (cc 2-3), de bizakodva folytatom, és kíváncsian várom, hogy hova fut majd ki a végjáték.

Lords of the Fallen

Hát, ez jó volt pár órát, aztán úgy döntöttem, szívjon ezzel, akinek 6 anyja van. Kár érte, amúgy tetszik a világ, a harc. S éljen a GP, hogy nem adtam érte pénzt.

The Last Case of Benedict Fox

Érdekes egy misztikus platform játék, amiben szintén össze lehet futni agyf@szt okozó ellenségekkel. De, jé, basszus, van benne nehézségi szint állítás, akár sérthetetlenné is lehet tenni a karaktert. Ki gondolta volna, hogy ilyenekkel lehet kiszélesíteni a vásárlók körét.

Kicsit mondjuk el lehet benne veszni, de azért próbál segíteni a játék. Mindenesetre egy gyöngyszem a platform játékok közt is, mert nem erőltették szerencsére az old-school pixelvadászatot, hanem mai grafikával van megáldva.

Starcraft II

Nickemmel ellentétben csak a terran kampányt nyomtam végig pár éve, aztán el is veszett az érdeklődésem. Most visszajött, végeztem a zergekkel, a protossnál tartok.

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Canyon Endurace 7