A Nioh 2017 egyik legjobb játéka, és a Souls-műfaj egyik ékköve volt, amely elsők között bizonyította, hogy egy kellően tapasztalt fejlesztő és egy jól kigondolt koncepció még akkor is képes működésre bírni a receptet, ha történetesen nem a FromSoftware veterán csapata dolgozott a koncepción. A jóból később a PC-s közönség sem maradt ki, a meglengetett folytatást pedig hatalmas várakozások övezték – és most, a megjelenést követően kijelenthetjük, sikeresen teljesítette is azokat.
A Nioh 2 ugyanis lényegében a folytatások legkézenfekvőbb útját választotta: fogott mindent, ami az első részben már működött, és bővítette, csiszolta, egyformán számításba véve az esetleges kezdőket és az első rész veteránjait is. A történetben ezúttal William helyett egy névtelen, néma főhőst alakítunk, akit teljes egészében mi állíthatunk össze, és aki előző protagonistánkhoz képest rendelkezik egy igen nagy erősséggel is: míg Will csak különböző bónuszokhoz és kombókhoz juthatott az őrzőszellemek segítségével, addig új hősünk maga is démoni yokai alakot ölthet ideiglenesen, sőt, képes begyűjteni a leölt méretesebb démonok szívét, és később segítségül hívni azok elsöprőbb támadásait (kissé hasonlóan Somához a Nintendo kézikonzolokra megjelent Castlevania részekből). Különleges képességeinek köszönhetően rejtélyes múltú hősünk az amrita kristályokért, azok révén pedig a Japán jövőjéért folytatott harc kulcsfontosságú szereplőjévé válik, és az előző rész szereplői mellett a japán történelem újabb, a mágikus, démoni energiáknak köszönhetően igencsak megváltozott alakjaival futhat össze, miközben a játék háttértörténetéből, mitológiájából is újabb részletekkel gazdagodhatunk.
A játék természetesen cseppet sem finomkodik: a kimért, precíz, taktikus és gyors reflexekkel megáldott játékosok az új fegyverek révén brutális szépséggel darálhatják végig az előző résznél is nagyobb, változatosabb és komplexebb felépítésű pályákon portyázó ellenségeket, míg egy óvatlan, a támadásgombokon kívül mást nem használó játékost a legelső, legártalmatlanabbul kinéző yokai is pillanatokon belül ledarálja.
A Nioh 2 több olyan új elemmel bővítette a harcot, amely szervesen illeszkedik az első rész által lefektetett alapokhoz, mégis kellemesen feldobják és bonyolítják az egyes összecsapások során a kihívást. Ilyen például a Burst Attack: a játék szinte összes ellenfele kapott egy speciális, szinte kivédhetetlen, brutálisat sebző támadást, amely a hagyományos módon nem blokkolható, és csak nagyon nehezen elkerülhető. A hatékony védekezés egyetlen módja, hogy amikor az ellenfél vörös-fekete füsttel felizzik és jelzi ennek a támadásnak a kezdetét, a Guardian Spirit segítségével egy speciális, Burst Counternek nevezett mozdulatot hajtunk végre, amely nemcsak hatástalanítja a csapást, de nagy eséllyel ki is üti a támadót, vagy kimeríti a Ki-tartalékát, szabadon hagyva az általában halálos grapple támadásaink előtt.
Támadásaink és fegyvereink fejlesztése is megváltozott: karakterünk bármikor váltogathat a számtalan különböző méretű és stílusú fegyver közül, ám minél többet használ egy adott fegyvernemet, annál több skillpointot gyűjt azzal, amelyek segítségével új kombók, mozdulatok, perkök nyithatóak meg a fegyverhez tartozó skillfán. Hasonló módon fejleszthetjük a hagyományos szintlépések mellett karakterünk tulajdonságait is, és vásárolhatunk a használatukkal arányos mértékben gyűjtögetett pontokért olyan képességeket, amelyek yokai alakunkat, vagy Ki-regeneráló és sebzőmozdulatainkat erősíthetik, bővíthetik.
Egy másik újítás az úgynevezett Dark Realms koncepciója. Ha karakterünk olyan területre lép, amely felett a yokai befolyás túl erős, a világ monokrómba borul, amit egyedül a démoni lények vöröse tör meg, és egészen addig tart, amíg a fenntartásáért felelős rémet meg nem öljük vagy kellően le nem gyengítjük. A Dark Realmben azonban nem csak a démonok támadásai erősebbek, karakterünket olyan negatív hatások érik, mintha folyamatosan a rémek által hátrahagyott energiamezőkön járnának, és a túlélés érdekében muszáj mesterien elsajátítanunk a hatékony Ki regeneráció módszereit.
Szerencsére egy, a korábbi részben nem látott új módszer is rendelkezésünkre áll, ha végképp elakadnánk valahol: míg az első epizódban a más játékosok által hátrahagyott sírokkal csak a revenantokat, az adott játékos felszerelésével és harcstílusával küzdő mesterséges játékosokat idézhettünk meg, addig most már békés nyughelyeket is találhatunk, amelyek révén egy barátságos NPC-t idézhetünk magunk mellé. A módszert ráadásul a fejlesztők egy egészen kreatív ötlettel egyensúlyozták: a revenantok leölésért járó kelyheket használhatjuk mind online játékosok megidézéséhez a kegyhelyeken, mind a pályán elszórt békés nyughelyekből történő NPC-idézéséhez – minél erősebb volt a leölt revenant, annál több kelyhet dob, minél erősebb a megidézendő segítő szellem, annál többet igényel. A kihívás szintjén természetesen ez sem csökkent sokat, a segítő NPC-k szinte sosem taktikáznak olyan jól, mint egy hús-vér játékos, ám egy kimondottan nehéz boss legyűrűsében igen sokat segít, ha egy nálunk akár 10-15 szinttel magasabb játékos szimulált mása eltereli a figyelmét.
Egyetlen problémám a Nioh 2-vel mindössze az első bő félóra volt. Ennyi időbe telt, mire visszaszoktam a játék tempójához, harcrendszeréhez, kitapasztaltam az új mechanikákat, ezt pedig egy hihetetlenül szórakoztató, brutálisan magas újrajátszhatósági faktorral rendelkező, az első részhez minden tekintetben méltó remekmű küzdötte, amely természetesen időről időre keményen meg is izzasztott.
Ha a Nioh első része tetszett, garantáltan imádni fogjátok a folytatást is, de ha esetleg pusztán a Souls stílus iránt érdeklődtök, a Nioh 2-vel akár az első rész behatóbb ismerete nélkül is bátran megpróbálkozhattok – kemény kihívást kínál, ám ha ráéreztek és elsajátítjátok a mechanikáit, iszonyatosan szórakoztató, addiktív és adrenalindús élmény.
