Nagy kíváncsiság fogott el, amikor első alkalommal jött velem szembe a Nightingale, még anno 2021-ben, egy bejelentés alkalmával. Egész érdekes atmoszférát prezentáltak a készítők és mivel meglehetősen vonzódom a különböző korok és univerzomok keveredéséből létrejött világokhoz, így azonnal várni kezdtem az Inflexion Games új játékát. A fejlesztőcsapatot egy korábbi nagy bioware-es arc, Aaryn Flynn jegyzi, akinek olyan játékok kötődnek a nevéhez, mint a Dragon Age: Origins vagy a Mass Effect 2. Persze az elmúlt évek többen bizonyították, hogy sajnos ez nem mindig garancia a sikerre, azért bevallom, bizakodó voltam.
Stílusát tekintve cikkünk alanya lényegében egy steampunk univerzumban játszódik, amelyet átitat némi fantasy is. Az emberek viktoriánus korabeli ruhákat hordanak, ugyanúgy megvan a jellegzetes technológiára jellemző vonal is, csak éppen varázslatok és tündérek (fae) is keverednek a dologba. Összességében ez a gaslamp fantasy, ami gyakorlatilag egy steampunk „irányzat”, ha úgy tetszik.
Az alap setting nagyon jó, a körítés szerintem szuper hangulatos és érdekes, megspékelve a létsíkok közti átjárással, amit hatalmas portálok és módosítókártyák segítségével vihetünk végbe. Jelenleg három ilyen síkon próbálhatjuk túlélni a hétköznapokat, amelyek az erdő, a mocsárvidék és a sivatag. Minden létsíkot variálhatunk a fent említett kártyákkal, amelyek közül egy megadja a típust, egy fő kártya pedig az alap jellemzőjét a síknak.
Ez a része iszonyat ötletes a játéknak: a kártyákat akár magunk is elkészíthetjük receptúra alapján, de jutalomként is hozzájuk juthatunk. Viszont, ha ez még nem lenne elég, akkor válogathatunk kisebb kártyákból is, amik további speciális hatásokat, buffokat adnak az adott területnek. Ezzel a fejlesztők szerintem hatalmas variációs potenciált építettek a programba, amit ha még jobban kidolgoznak, akkor egész nagyot is szólhat a későbbiek során.
Amennyiben pedig megvan az úticél, úgy fel kell kötni a gatyát, és beleállhatunk a túlélésbe, mert a Nightingale egy manapság eléggé felkapott, túlélés (survival) központú játékmenetet képvisel. Annyi csavart azonban próbálnak a fejlesztők vinni a dologba, hogy a survival játékokban megszokottnál nagyobb hangsúlyt fektetnek a háttértörténetre. Lesz ugyanis egy barátunk, aki a fent említett fae-k, vagyis tündérek egyike. Nos, ezeket a tündéreket nem kis Csingilingekként kell elképzelni, hanem kvázi ember méretű lényekként, akik többek közt a mágiával is megismertették az emberiséget.
Szóval kalauzunk, Puck próbál minket útnak indítani, és a tutorial részen ő fog átsegíteni, hogy rákapjunk a létsíkokon való életben maradás alapjaira, és rávezessen az útra, ami az emberek utolsó megmaradt mentsvárába, Nightingalebe vezet. Mert ugye nem igazán maradt emberiség. A történet szerint egy apokaliptikus jelenség, a „Pale” megjelenését követően az emberek és a tündérek világa elkezdett összemosódni. Eddig is volt átjárás, mert a portálrendszer ki volt építve a világok közt, de a Pale miatt ez összeomlott, és amit ez a dolog bekebelezett, az nyilván jól el is pusztult. Így az embereknek nem volt sok választása, mint útra kelni az ismeretlenbe, és megpróbálni nem meghalni. Akik pedig sikerrel jártak, azok Nightingale városában leltek menedékre. A sztori további elemeivel és részleteivel a kalandjaink során, NPC-kkel beszélve és hátrahagyott jegyzeteket gyűjtögetve ismerkedhetünk majd meg.
Ez a része eddig rendben is van, mint mondottam, szerintem ez egy nagyon ígéretes kis univerzum, amely tele van érdekes és hátborzongató lényekkel egyaránt. Lévén azonban, hogy a játék early access, ez a törekvés szenved némi csorbát. Manapság nagyon nagy divat a játékokat kvázi pre-béta vagy béta állapotban kiadni, és aztán menet közben kiigazítani a kisebb nagyobb hibákat. Ez a program viszont nekem úgy tűnik, egy kicsit korábban érkezett a kelleténél.
Technikai oldalról a látvány nagyon szép is tud lenni, köszönhetően az Unreal motornak, viszont tobzódik glitchekben és grafikai bugokban. Hiába tud ámulatba ejtően kinézni az erdő maga, vagy akár a sivatag, ha közben az állatok egy része kb. 20-30 centire a föld felett lebeg velünk együtt, vagy remeg, vibrál össze-vissza, és nem találja a helyét, mert szó szerint egy fűszálon is fennakad. Tehát magában szép és ígéretes, de rengeteg meló van még vele. Az animációk, amelyek ezt az egészet kísérni hivatottak, szintén rettenetesen alaphelyzetben vannak. Például a kivágott fák szinte teljesen súlytalanul potyognak le (mert nem dőlnek, csak néha, azt is furán), miután kivágtuk őket, mintha szivacsból lennének. Ugyan ez a súlytalanság jellemző kvázi mindenre.
De mondjuk azt, hogy rendben, korai hozzáférés. Azonban van egy olyan dolog, ami ennél is zavaróbb, az pedig a HUD. Ha bekapcsoljuk a HUD-elhalványulást, akkor szinte garantált, hogy minden olyan esetben eltűnik, amikor nem kellene. Így, ha valaki a beállításokkal babrál, ezt inkább be se kapcsolja. Plusz, ha ez nem lenne elég, akkor az item sor kétfelé van osztva, amelynek az első felén működik az egérgörgő, de a másodikon már nem. Tehát ott mindent csak a számsorral érünk el, és persze az ételeket és gyógyítóeszközöket csak ebbe a szekcióba helyezhetjük.
Maga az építés azonban egész jól működik. A megépíteni kívánt dolgokat viszonylag könnyen tudjuk illeszteni, és ha megépítettük a mintát, akkor elkezdhetjük telepakolni alapanyagokkal, amelyeket egy helyen berakosgatva szépen felépül az egész. Hiányolom azonban, hogy a már megépített alapokat és falakat nem tudjuk cserélni egy jobbra a korábbi felülírásával, tehát ha fa helyett kőre vágyunk, akkor rombolás és újrakezdés, vagy jöhet az új ház, máshol. Ezt ugyanakkor egybevéve a survival elemekkel, azt kell mondjam nem rossz az ötlet és a megvalósítás, csak csiszolásra szorul.
Egy negatív élményt viszont még mindenképpen ki kell emeljek, ami pedig az MI. Sem a felbérelhető segítők, sem az ellenfelek nem rendelkeznek még túl nagy IQ-val, tehát sokat várni tőlük nem kell, se segítség, se összecsapás tekintetében.
Viszont, hogy ne csak elkedvetlenítsek, van tényleg jó oldala is a dolgoknak. A hangok és a zenék véleményem szerint fantasztikusak. Az alapul szolgáló muzsikák és hangeffektek egész jól illenek a játékhoz. Továbbá a korábban említett fae, Puck szinkronhangja valami eszméletlen. Szinte borsódzik az ember háta tőle, kár, hogy egyelőre szinte csak neki van.
A létsíkok kinézete, hangulata is egész jó, így első látásra. Van mit felfedezni, sok a lehetőség, és a kártyás rendszerrel egész széles körben variálhatóak a különböző dimenziók. A sztoriorientáltság vegyítése a túléléssel is működőképes lehet, ha jól kidolgoznak mindent.
Remélem, hogy a készítők szívvel lélekkel állnak a dologhoz, mert ha meghallgatják az visszajelzéseket és építő kritikákat, akkor a Nightingale akár egy igazán különleges gyöngyszemmé is válhat a jövőben. A lehetőség maximálisan megvan benne ám a sikerig még nagyon hosszú az út.
