Úgy néz ki, az indie fejlesztők kezdik maguknak felfedezni a Nintendo asztali konzolját, a Wii U-t, ugyanis egyre-másra jönnek ki alkotásaikkal erre a platformra is, még ha kicsit késve is: a Ziggurat például Steamen 2014 végén, PlayStation 4-en és Xbox One-on pedig 2015 tavaszán jelent meg. Sebaj, jobb későn, mint soha!
A Milkstone Studios alkotása elég merész műfajban próbálkozott: a fantasy FPS-ek ritka sorát gyarapítja. Nem, az FPS-nézetű RPG-k, mint amilyen az Elder Scrolls-sorozat nem számít annak, hiszen a lövöldözés csekély hangsúlyt kap – az ősrégi Heretic vagy Hexen sokkal inkább azok. A spanyolok erre még rádobták a szokásos roguelike elemeket (permadeath, véletlenszerűen generált pályák, RPG-szerű fejlődés), és a kész művet elkeresztelték Zigguratnak.
És alapvetően nem is sikerült rosszul, sőt! A fejlesztők nemcsak a (stílszerűen fogalmazva) die-hard roguelike rajongók kegyeire hajtottak, hanem azokéra is, akiket eddig elrettentett a nyomasztóan sok kudarc az ilyen játékok első pár(tíz?) órájában. Egyrészt van könnyebb nehézségi szint, másrészt itt talán jobban dominál az egyéni ügyesség, mint a loot vagy a skillek. És ez egyáltalán nem baj, hiszen ez a könnyedebbre vett játékmenet üdítően hat a többi hasonló játékkal szemben. Unatkozni meg nem fogunk, hiszen bár alapvetően egy dungeonban mászkálunk, a lehetőségekhez képest egész változatosak mind a pályák, mind az ellenfelek...
...olyannyira, hogy a szokásos csontvázak, lidércek mellett például gyilkos répákkal vagy repülő bálnákkal (szerintem nem a Republic-félékkel) kell felvennünk a küzdelmet. Én bírom az idétlen humort, de ez még nekem is kicsit sok. De legalább a grafika gyengusz, és képes néha megakadni Wii U-n is. Az irányításon pedig érződik, hogy elsősorban billentyűzetre+egérre lett kitalálva, és bár messze nem játszhatatlan gamepaddel, de valahogy mégsem az igazi.
Ennek ellenére bátran tudom ajánlani a Zigguratot bármelyik platformon. Kiváló szórakozást nyújt akkor is, ha csak 5-10 percre zöttyenünk le elé, és akkor is, ha pár órára. Könnyű nehézségi fokon ha nem is sétagalopp, de könnyebben ad sikerélményt, mint a többi roguelike játék, közepestől felfelé viszont ott a kihívás a profiknak. Bár akadnak nála szebb játékok is és pár szörny inkább idétlen, semmint vicces vagy félelmetes, összességében nem lehet panaszunk. Sok feloldanivaló is akad, van pár, amihez muszáj grindolni, de nem vészes. Aki bátor, az szembenéz a zikkurat veszélyeivel!
