Ott hagytuk abba a múltkor, hogy elindult a második évad, és kiveséztük az első négy (plusz egy) alkotást. Akadt bennük letehetetlen műremek, furcsa művészeti kísérlet és tisztes iparosmunka is. Egy azonban biztos, hogy mindegyik volt annyira jópofa, hogy el tudtunk velük szórakozni és lekötötték a figyelmet. Közben meg a konzol ikonikus alkatrésze, a tekerőkar is a figyelem középpontjába került. Így történt ez a folytatásban is, no de nézzük meg szépen sorjában, hogy a maradék mit tartogat.
Otto’s Galactic Groove!!
Amennyire bonyolult a cím első blikkre, annyira egyszerű a tartalom: egy ritmusjátékkal van dolgunk. A tekerővel fel-le mozoghatunk a képernyő szélén, hogy az érkező hangokat “elkapjuk”, és nagyjából ennyi is a lényeg. Be kell valljam, nem olyan kényelmes az irányítás, pedig azért a 16 féle muzsika (plusz 9 bónusz track) és a képregényes sztori (a történetbe ne menjünk bele nagyon: egy idegen planéta zenei producere elküldi “emberét”, hogy más civilizációktól szerezzen ihletést) egészen korrektül leköti a játékost. Jut eszembe, aki nagyon belemélyed, annak egy pályaszerkesztő is a rendelkezésére áll.
Long Puppy
Ha valaki a cím alapján egy Snake-klónra tippelt, akkor alaposan téved. Egy ügyességi/platformer keverékkel van dolgunk, ahol a főszereplő kutyus képes teleszkóposan megnyúlni, és így is közlekedik. Feladatunk a különféle kaják felzabálása (amitől növünk), de nem mellesleg a tréner által eldobott laszti visszahozása is (na jó, igazából ez utóbbi a fő lényeg). A fej forgását intézzük a tekerővel, ami érdekessé teszi az irányítást, mégis a játék csúcspontját az jelentette számomra, hogy a menetek végén a bekebelezett élelmiszereket egy jókora kupacba kikakálhatjuk.
Shadowgate PD
Sokszor felemlegetjük a klasszikus kalandjátékokat (vagy mondhatnánk a point-and-click ősatyját), de most meg is tapasztalhatjuk őket. Tulajdonképpen egy korábban ismert játék remake-jét kapjuk, ahol rém egyszerű (természetesen 8-bites) illusztrációk között kell laviroznunk, ősrégi inventory-rendszert és kulcscselekvéseket nyomogatva. Semmi extra, csak fanatikusoknak!
CatchaDiablos
Ki szereti a fogócskát? Ha nem is direktben azt kell itt csinálnunk, valamennyire azért arra emlékeztet. Karakterünk körül egy kört forgathatunk, ám ha lerakjuk (egy gombnyomással), akkor már mi mozgunk a kör körül. Ezzel a módszerrel kell az ellenfeleket bekarikázni a likvidálásukhoz, ami sokszor nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Az egymást követő pályákon kívül bossok is akadnak, illetve kreatív ötletek (mint a tükör ellenfélként, amiből saját magunk lövöldözik vissza).
Tiny Turnip
Ó, a petrezselyem! Ételeinkben is kiváló összetevő, de itt egy platformerjáték főhősét köszönthetjük személyében. Ráadásul egy különleges játékmechanikával, amely végre nem a tekerő nyilvánvaló körkörös mozgására épít, vagy legalábbis nem teljesen. Zöldségünknek ugyanis karjai nőttek, azokat tudjuk mozgatni felváltva. Magaslatokba kell kapaszkodással feljutni úgy, hogy fogódzót csak bizonyos felületeken találunk. Jó móka!
Chance's Lucky Escape
Egy vérbeli kalandjáték, amely már nem a (h)őskort idézi meg, hanem a nyolcvanas évek cool rajzfilmjeinek, képregényeinek hangulatát. Nagyon egyszerű és rövid, mindössze pár fejezetes történetet kapunk egy kutyusról, aki a rendőrök elől menekül, ezért mindenféle zűrös helyeztekbe keveredik. A feladványok nem bonyolultak, és mivel nem sok pixelből áll a játékterület, ezért az egér emulációs irányítási metódus sem borzasztó.
Black Hole Havoc
A fekete lyukak bizony nagyon veszélyesek is lehetnek, ezért nem árt, ha tűzzel-vassal irtjuk őket. Egész egyszerűen csak egy ugyanolyan méretű példányt kell kilőni az ágyúnkból, és már meg is semmisült. Persze később bonyolódik a helyzet - mandínerből kell eltalálni a cél, vagy ellenfelek, esetleg egyéb zavaró tényezők által övezve. Persze a 80 pálya mellé dukál egy sztori is, de azért ne várjuk azt, hogy ez fogja elvinni bármely forgatókönyves díjat.
Taria & Como
Talán a második évad legszebbje, ha az átvezetők művészeti stílusát vesszük. A játék pedig alapvetően egy fizikára épülő platformer. Van velünk egy picike robot, akivel belecsimpaszkodhatunk a néhol fellelhető kapaszkodókba, és ezen csüngve, lendülve hidalhatunk át egyébként normál esetben áthatolhatatlan árkokat, szakadékokat, akadályokat. Izgalmas megoldások és hangulatos sztori teszik még felejthetetlenebbé.
Ez volt tehát a Playdate konzol második évadának játékválasztéka. Csak az ismétlés kedvéért: 29 amerikai dollárba kerül a csomag, s mostanára már eladási adatokkal is szolgálhatunk. Összesen 12 000 példányban sikerült értékesíteni a gyűjteményt, ami bizony derék annak fényében is, hogy a konzolból magából 70 000 talált gazdára. Ez a teljesítmény megágyazhat egy harmadik évadnak? Őszintén reméljük, és drukkolunk!
