A DigitalmindSoftról joggal mondhatjuk, hogy konyít valamit a második világháborús játékhoz. Ha másért nem, hát azért, mert anno kivette a részét a Men of War és annak különféle kiegészítői elkészítéséből a Best Way mellett. Aztán 2018-ban jelentkeztek Call to Arms című játékukkal, amely épp ennek a szellemi örököse volt, habár sok elemében teljesen eltért attól, például a második világháborút is más hadszíntérre és időszakra cserélték. Ami viszont megmaradt, az a realisztikus megközelítés. E téren nem is vallott kudarcot a játék, az RTS és FPS műfajok keverése pedig még mindig ritkaságnak számít.
A Call to Arms 2021-ben egy kvázi folytatást is kapott Call to Arms – Gates of Hell: Ostfront címmel. Ez egyrészt visszavitte a franchise-t a második világháborúba, másrészt több kiegészítővel is gyarapodott az évek során. A stúdió most ismét egy újabb mellékágat igyekszik meggyökereztetni, ez pedig nem más, mint a Call to Arms: Panzer Elite. A címből már sejthető: a második világháború páncélosai lesznek a főszerepben.
A Panzer Elite is erősen a multiplayer módra helyezi a hangsúlyt, de mellé teljes értékű egyszemélyes vagy kooperatív kampányt is kapni fog. Jelenleg csak a játék korai változata érhető el, ez pedig egyelőre elég foghíjas tartalom terén. A kampányban három szcenárió összesen négy küldetése kapott helyet. Ezek teljesítésével egyrészt kreditet gyűjtünk, másrészt feloldhatunk újabb páncélosokat. Utóbbiakból sem vagyunk egyelőre túlzottan eleresztve, hiszen a hangárban tizenhárom tank szerepel, ebből három eleve csak a Deluxe Edition részeként oldható fel. A tankok felszerelését sem lehet állítani, mindössze annyit adhatunk meg, hogy kreditjeink függvényében hány és milyen páncélost viszünk az adott küldetésre.
Ami már most erőssége a játéknak, az maga a küldetés. A Panzer Elite nem csak piszok jól néz ki, de a fizika, ballisztika és minden más körítés, ami a realisztikussághoz kell, bizony nagyon rendben van. Ha nagyon szigorúan nézem, akkor egy árkád tankos TPS akciójátékról van szó, amelyben hol a védekező, hol pedig a támadó oldalon kell terelgetnünk többtonnás szörnyetegünket.
A csaták során mi irányítjuk mindegyik géppuskát, illetve nyilvánvalóan a löveget is. Utóbbihoz többféle lőszertípust is magunkkal vihetünk, ezeket bármikor váltogathatjuk is az adott szituáció vagy célpont függvényében. A páncélzat fizikájára nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a készítők, egyáltalán nem mindegy, hogy az ellenséges tank mely részét, milyen szögből és milyen lőszerrel támadjuk. Ha a mobilitását akarjuk elvenni, előbb a futóművét kell kiiktatnunk. Majd célszerű a löveget tönkretenni, hogy már közvetlen veszélyt se jelentsen ránk. Végül bevihetjük a kegyelemdöfést, amivel az egész tankot a levegőbe repíthetjük.
Csakhogy a Call to Arms: Panzer Elite még egyszemélyes módban sem könnyű játék. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy itt nem lehet ész nélkül nyomulni előre, mert annak nagyon gyorsan véget vet az ellenség. Én magam ugyan nem vagyok szakértője a páncélos hadviselésnek, de azt azért el tudom képzelni, hogy a tankok sokkal hatékonyabb eszközei a védekezésnek, mintsem a támadásnak. Nyílt terepen a lomhaságunk miatt kiváló célpontot jelentünk. Nagyon fontos, hogy kvázi fedezékről fedezékre haladjunk, kihasználjuk a terep adta lehetőségeket. Ha lehet, mindig maradjunk valamilyen növényzet, de jobb esetben valamilyen épület vagy még jobb esetben domb takarásában.
Ha védekező feladatunk van, ahol a tankot előre épített sáncok mögé navigálhatjuk, akkor piszok nehéz dolga van a támadó félnek, hogy kiszedjen minket. Viszont amint nekünk kell rohamot indítani, máris fordul a kocka és secperc alatt kiszednek minket. A tank modulárisan rongálódik, az elemeit viszont sima gombnyomással lehet megjavítani. Az sem mindegy, hogy a személyzet milyen állapotban van, hiszen ha meghal a tüzér vagy a pilóta, akkor már csak jó kövér célpontnak vagyunk jók...
A Call to Arms: Panzer Elite nagyon szeretne jó multiplayer tankos játék lenni. A gond csak az, hogy a korai változattal alig 100-200 játékos játszik, ami a gyengénél is gyengébb. Így esélyünk sincs online lobbyt találni, maradnak a haverok, ha valakinek van olyan, aki fogékony a témára. De az az igazság, hogy jelen formájában – 30 dollárért és félkészen – ez még nagyon nem az a játék, amire bárki azonnal rárepülne. És nem azért, mert amit tud, az ne lenne jó. Hanem azért, mert amit tud, az egyelőre elég kevés. Remélem, a fejlesztők a gyatra játékosszámok ellenére sem adják fel a projektet.
Az mindenképpen jó jel, hogy a napokban vázolták fel az early access terveit egészen jövő tavaszig. Ebben még a télen új pályák és tankok, illetve checkpoint rendszer, felélesztés kooperatív módban, valamint realisztikus scope-ok szerepelnek. Tavaszra pedig még több küldetést, még több járművet, látható személyzetet és más hasonló finomságokat ígérnek. Ezek mellett pedig javítani, faragni fogják a játék teljesítményét (most erős közepesnek mondható), a hangokat és a zenét, a célzást, az MI viselkedését és hasonlókat. Ám mindezekkel együtt vannak bennem kétségek, hogy a Call to Arms: Panzer Elite a jelenleginél nagyságrendekkel több játékost vonzana majd be. Ami elég nagy kár.
