Ennyire öregednék? Vagy a Codiesnak sikerült az, amit úgy vártam az F1 sorozatuktól? Emberek! Az F1 23 nekem tulajdonképpen maradéktalanul tetszik... No, annyira megijedni nem kell, van miért morognom is, de ez amolyan öreguras zsörtölődés csupán – nem biztos, hogy annyira komolyan kell venni.
No de mi történt, hogy ennyire lelkes vagyok? Nem, engem nem vett meg az EA Sports (nem úgy, mint regnáló világbajnokunkat :-D ) – egész egyszerűen az F1 videójáték idei iterációja pontosan úgy állt össze, hogy abban kivetnivalót nem igazán tudok találni. Számomra ez két sarkalatos pontban jegecesedett ki: a Braking Point 2-ben és az F1 Worldben (no meg persze még pár apróságban). És hogy min moroghatnék? A kissé magas árazáson túl a DLSS implementáció az, ami felettébb bosszantó tud lenni: esőben sokszor iszonyat szellemképes tud lenni a kép, Las Vegas esetében meg néha fura grafikai anomáliák zavarják az összképet. Persze lehet, hogy ha kicsit megpiszkáltam volna a GeForce Experience által javasolt grafikai beállításokat (különös tekintettel a DLSS-re), nem panaszkodnék erre, de szerintem ehhez nem nekem kéne felkészültnek lennem, hanem a Codemastersnek és az NVIDIÁ-nak kéne jobban összedolgoznia.
De félre a bút és bánatot, koncentráljunk a két nagy újdonságra! Mondjuk a sztorimód önmagában nem kifejezetten új, de jó újra látni az előző rész szereplőit: Aident, Caspert – és egye fene, Devont is... Vele kapcsolatban tartogat a játék egy kis meglepetést is – de nem spoilerezek. ;-) Természetesen a formátum maradt nagyjából a régi, azaz adott szituációt kell megoldjunk, válaszolni a sajtó kérdéseire – újdonság viszont, hogy a csapatfőnök döntéseit is mi hozzuk meg két verseny között. Valamennyi hatása persze van ezeknek a körülményekre, de a történet menetére nem túl sok – kár érte, ebben lehetnek még lehetőségek.
Az F1 World pedig mindaz, amit egy sportjátéktól tulajdonképpen elvárhatunk. Túl nagy dologra persze nem kell számítani, de ez egy jól kitalált gyűjtőhelye a különféle játékmódoknak. Alapvetően itt nem is a hivatalos csapatokkal versenyzünk, hanem más játékosokkal, illetve a barátlistánkon lévőket megszemélyesítő MI versenyzőkkel (kb. olyasmit kell elképzelni, mint a Forza Motorsport driveatarjai). Kedvünktől és időnktől függően mehetünk rövidebb-hosszabb versenyeket, bajnokságokat – mindegyik adott feladattal és célokkal rendelkezik, ezek (és szponzori-/csapatcélok) teljesítésekor kapott jutalmakkal fejleszthetjük a verdánkat. Persze ha a hivatalos versenyek rekreálását szeretnénk, annak sincs akadálya – és ezekért is jár általában jutalom.
Természetesen az összes csapaton és pilótán kívül az összes idei versenyhelyszín is megvan – még az olyanok is mint a valóságban sajnos elmaradt kínai és portugál nagydíj (külön poén, hogy Las Vegasban hamarabb mehetünk, mint az igazi versenyzők). Ha pedig ligázni szeretne az egyszeri fotelpilóta, az is megoldott, külön menüpontból érhető el az ennek fenntartott multiplayer mód.
A motorház alatt is történtek módosítások, csak hogy illően fogalmazzak. Az egyik legjobb újítás a 35%-os versenytáv – gondolom, a sprintversenyek is ihlették ezt a távot az e-sporton kívül, itt ugyanis már szóba jöhet némi gumitaktika is. Végre megint van piros zászló, PC-n pedig újfent adott a VR lehetősége (fenomenális élmény még mindig – és eléggé meglepő, mennyire másnak érződik így a játék). Nem tudom, hogy a Thrustmaster T248-ra váltásom következménye-e, de végre az alapértelmezett kormánybeállításokhoz nem kellett hozzányúlnom ahhoz, hogy vezethető legyen a verda.
Evolúció, nem pedig forradalom az, amit a Codemasters véghezvitt az új F1-gyel. Egyfelől ez rendkívül örömteli, hisz az idei részt minden eddiginél jobban megéri beszerezni – viszont a kérdés adott: mi lesz így jövőre?
