A Warhammer 40,000: Space Marine 2 tavalyi, kvázi mainstream sikere után talán nem meglepő, hogy érkezik az első rész felújított változata, amely eredetileg 2011-ben, még PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra jelent meg, tehát két konzolgenerációval ezelőtt. Jómagam a 2011-es eredetivel nem játszottam, ami egyrészt jó lett volna, hogy jobban értékeljem a grafikai és technikai újításokat. Másrészt viszont így a játék tipikus célközönségébe tartozom: akit bevonzott a Space Marine 2 sikere, és kíváncsi rá, hogy miért utálja mindenki Leandrost.
Az egyértelmű, hogy a felújított változatnak grafikai ráncfelvarráson kellett átesnie. Az eredmény, hogy úgy fogalmazzak, megfelel a kor kívánalmainak, Nem tűnik borzasztóan elavultnak, de érthető módon nem is tartozik a mai csúcskategóriába, csak egyes közeli jeleneteknél látszódnak a modellek kicsit elnagyoltnak. Ami leginkább szembetűnő volt, az a második részben megszokott látványos skyboxok hiánya, ami szintén a kor technikai korlátainak tudható be.
A kezelőfelületet is modernizálták. Ezt sajnos nem tudom összehasonlítani az eredetivel, viszont a Space Marine 2 után egész jól kiigazodtam rajta. Ráadásul teljesen zökkenőmentesen lehet váltani billentyűzet és kontroller között, ami ma már alapvetőnek tűnhet, én azonban mindig tudom értékelni. Furcsa volt viszont, hogy amikor egy-egy apróságot mégis meg kellett néznem, a gombkiosztást nem tudtam elérni küldetés közben, csak a főmenüből. A másik frusztrációm egy turret szekciós boss fightnál jött elő, amelynek túl sokszor kellett nekirugaszkodnom. A sűrű akció közben nem vettem észre a billentyűparancsot, hogy elegánsan letépjem a plazmaágyút a helyéről, olyan apró betűkkel volt kiírva, pedig asztali gépnél játszottam, nem is tévén. A betűméretet viszont sajnos nem lehet növelni, pedig ez a funkció ma már egyre több játékban megtalálható, és megintcsak sajnos, a kor(om) előrehaladtával egyre inkább igényelném is.
Még egy utolsó apróságba kötnék bele a grafika és a kezelőfelület kapcsán. Rettentően bosszantott, hogy harc közben nem lehet sisakot rakni Titus kapitányra és kompániájára. Ez volt az egyik első funkció, amit a Space Marine 2-ben bekapcsoltam, hiszen elég nagy felelőtlenségnek tűnik sisak nélkül harcolni, hacsak az űrgárdisták nem növesztettek egy második agyat a testük egy másik, jobban védett részén.
A játékmenet és a harcrendszer is teljesen ismerős lehet a Space Marine 2 után. A második rész javára írható azonban, hogy a kivégzéseket (glory kill) itt az első részben csak akkor lehet végrehajtani, ha előtte egy kombóval stunoltuk az ellenséget. Ez azért fontos, mert csak a kivégzésekkel lehet gyógyulni. Az első részben viszont jobban működik, hogy a pályák és a küldetések teljesen zökkenőmentesen követik egymást, nem szakítja meg az akciót, hogy vissza kell ugrani az űrhajóra egy eligazításra és egy kávéra.
A felújított változat egy másik előnye lehet, hogy új életet lehel a játék multiplayer közösségébe. Itt 8v8 PvP módban feszülhetnek egymásnak lojalista és káosz gárdisták az összes alap- és DLC-pályán, vagy barátokkal (vagy barátságos idegenekkel) állhatunk neki az orkok hentelésének PvE módban. A játék támogatja a cross-playt is a PC és Xbox platformok között.
