Nehéz a kritikusok dolga... Tudom, elsőre viccesen hangzik, de amikor sorra kapom a felsőligás monitorokat, elég furcsa helyzetben találom magam: mivel tökéletes termék nincs, muszáj az előnyök mellett hátrányokat is keresnem – és így keveredek olyan helyzetbe, amire a „szőrszálhasogatás” még egy enyhe kifejezés. Persze megtehetném, hogy műszerekkel mérnék mindenfélét, de én azzal próbálok más lenni a többi monitortesztelőhöz képest, hogy megpróbálom egyszerű, hétköznapi, de kicsit jártasabb játékosként nézni az elém tett kijelzőket és úgy formálni egy objektívnek gondolt véleményt. Az előttem lévő AOC Agon Pro AG276QZD2 kapcsán is felmerült bennem: minek keressek ebben hibát, ha egyszer egy remekül használható monitor, amit ráadásul kelletlenül fogok visszacsomagolni a dobozába és visszaküldeni (ez szokta nekem jelezni, hogy tényleg kiváló kijelzőről van szó)? Na de elég a mélyfilozófiából, bevezetőnek ennyi megteszi, lássuk a medvét!
A jól megszokott módon járjuk először körbe a műszaki paramétereket! 27 hüvelykes, 2560*1440 pixel felbontású, 240 Hz-es, lapos QD-OLED-panel adja a képet, VESA Certified DisplayHDR True Black 400 és VESA Adaptive Sync képességekkel (egyébként G-Sync Compatible is). A 10-bites panel a DCI-P3 színtér 99%-át fedi le. Bemenetként kapunk 2 db HDMI 2.0 és 2 db DisplayPort 1.4 portot, USB-ből is két darab 3.2 (Gen 1) Type-A áll a rendelkezésünkre. Saját hangszórója 2*5 wattos, de egy 3,5 mm-es jack aljzat is akad.
A furcsa talp meg az e-sportolókat vette célba: az elfordított billentyűzet így perfektül passzol közvetlen a monitor elé. Hátul a nyakon egy kihajtható pálcára a fejhallgatót is fel tudjuk akasztani használat után – emellett maga a panel minden tengelyen széles tartományban forgatható, így az ergonómiára nem lehet panaszunk.
Volt-e valakiben szemernyi kétség afelől, hogy megröptetem-e a kis ufót? Szépen repül, nem mondom, de ha nagyon megnézem, picit homályosnak hat – láttam már tisztábbat ennél, de a különbség egészen nüansznyi. A Resident Evil 2 köröm is hasonló eredménnyel zárult: a QD-OLED-panelnek hála a sötétek mélyebbek, jobban árnyaltak, a horror műfaj egész egyszerűen elképesztően jól áll ennek a monitornak – de a kamion körüli fényudvar nagyon enyhén bár, de kicsit sávos volt (ha nem erre koncentrálnék minden teszten, észre se vettem volna).
Az Overwatch 2 meccsem kapcsán is lényegében csak dicsérni tudom az AOC üdvöskéjét: a rajzfilmszerű grafika jelentette relatíve homogén színek, de apró részletekkel variáló felületek a 240 Hz-nek hála elképesztő sima mozgással jelentek meg, és itt bebizonyosodott: játék közben egész egyszerűen nincs ideje az ufós tesztnél tapasztaltakat a gyakorlatban is látni. Persze a saját kis magánvéleményem nem igazán változott a 200 Hz feletti sebességről, de a vérprofi e-sportolóknak biztos jelent némi előnyt... A kulturált vitára nyitott vagyok, mint mindig. ;-)
Összegezzünk akkor! A bevezetőben említett filozófiai kérdéskör ugye így már értelmet nyert? Itt egy Stroganoff bélszín, és akkor olyanokba kötök bele, hogy még egy csipet bors mehetett volna bele, vagy a gyöngyhagyma nem pirult meg eléggé, még lehetett volna a sistergő vajon 15-20 másodpercig. Az Agon Pro AG276QZD2 monitor egy csodálatos szerkezet, főleg a 230–245 ezer forint körüli árát is figyelembe véve – és igen, nem igazán akaródzik visszatennem a dobozába és előkészíteni a visszaszállításra, de hát sajnos muszáj...
