Jó pár alkalommal megemlékeztünk már a PlayDome hasábjain a Broken Arrowról, jómagam kétszer is kipróbálhattam, legutóbb alig 2 hónapja. Az akkori tapasztalataimhoz képest a nemrég megjelent végleges verzió több területen fejlődött, de néhány hiányossága is felszínre került.
Habár a két korábbi cikkemben már röviden ismertettem, miféle játék a Broken Arrow, most is meg kell tennem, mert a teljes verziót látva végre pontosabban el tudom helyezni és össze tudom mérni legfőbb konkurenseivel, a Eugen Systems által fejlesztett Wargame és WARNO játékokkal. Le sem tagadhatná a Broken Arrow-t jegyző Steel Balalaika csapata, hogy az imént emlegetett játékok jelentették az inspirációt, és azok vetélytársának szánják programjukat.
Tagadhatatlan, hogy a Eugen Systems 2012-ben a Wargame: European Escalationnel új műfajt teremtett a nagyléptékű, taktikai-stratégiai háborús hadviselést bemutató játékok piacán. Bár a 2007-es World in Conflict tekinthető valójában az első ilyen címnek, a műfajt mégis a Eugen Systems emelte etalonná a Wargame-szériával.
Ami ezekben közös és talán egy picit már unalmas is, az a hidegháborús körítés. Amíg a Wargame-széria egyes részei rendre tudtak újat hozni (repülőgépek, később haditengerészeti egységek implementálásával, új hadszínterek bemutatásával), addig a pár éve megjelent WARNO inkább tűnt a Wargame: Airland Battle felújított változatának. Kikerültek belőle a hajók, cserébe megmaradt az NDK-NSZK mint helyszín. A csilli-villi grafika és a menetrendszerűen érkező DLC-k sem tudtak rávenni arra, hogy alig pár óra játék után ne legyen olyan érzésem, hogy ez a program nem tartogat számomra igazán semmi pluszt a korábbiakhoz képest.
A Steel Balalaikánál is tudták, hogy valamiben másnak kell lenniük, ha ki akarnak tűnni és játékosokat elszipkázni az egyeduralkodó Eugen Systemstől, ezért a Broken Arrow szakít a hidegháború időszakával, és napjainkba helyezi a történetet. Az amerikai és orosz szembenállás adja az alapokat, olyan haditechnikai eszközökkel, mint a T-14 Armata tank, Szu-57 és F-35 vadászbombázók, Reaper drón, HIMARS rakétatüzérségi egység, hogy a taktikai atombombát ne is említsem.
A modern technika rengeteg új lehetőséget hoz a játékmenetbe – például a drónos felderítést vagy a lézeres célmegjelölést. Ez utóbbi különösen szórakoztató: akár egy UAV, gyalogos egység vagy maga a bombázó is megjelölhet célpontot, amire aztán precíziós bomba hullhat.
Ehhez persze az is kell, hogy az a bizonyos repülőgép ilyen okos siklóbombákkal legyen felszerelve, valamint, ha nincs beépített targeting podja, akkor az is rá legyen aggatva valamelyik szárnyára. Az egységek testreszabhatósága ugyanis a másik nagy újdonság a Broken Arrowben. Majd’ minden egység rendelkezik valamilyen módosítható tulajdonsággal, érintse az a páncélzatot, fegyverzetet vagy a szenzorkészletet. A legnagyobb mértékű személyre szabhatóság a repülőgépeknél és helikoptereknél érhető el, már-már zavarba ejtően részletesen határozhatjuk meg, melyik pilonon milyen fegyverzet, szenzor, akármi legyen.
Ha pedig mindez nem lenne elég, még az egységek festésén is változtathatunk. Természetesen mindezeket elmenthetjük, ugyanis a műfajra jellemzően különféle egyedi harccsoportokat (dekkeket) készíthetünk, saját ízlésünk és harcmodorunk szerint. Fókuszálhatunk például gyalogságra, akiket tüzérséggel támogatunk, de vezényelhetünk nehéztankokat is helikopteres fedezet mellett.
Ha már műfaji jellemzők, a Broken Arrow pontosan olyan piszok nehéz és tanulást igénylő, mint a nagy konkurensek. Hiába van ebben „csak” 300 egység, a különféle testre szabási lehetőségnek köszönhetően majd’ 1500 féle variációban találkozhatunk velük a harcmezőn. Erre jönnek még rá az olyan új képességek, mint a már említett lézeres célmegjelölés, sprintelés, füstgránát használata és még sorolhatnám.
A műfaj szerelmeseinek ez a temérdek egység, a millió kattintás és mikromenedzsment nem fog fejfájást okozni, mindenki másnak viszont alaposan fel fogja adni a leckét. Az egységek sérülnek, lőszert és üzemanyagot fogyasztanak, amit pótolni kell, tehát logisztikai útvonalakat kell kitalálni, azokat biztosítani, de amúgy is fontos a jó helyzetfelismerés, hogy hol vannak gyenge pontok a védelmünkben vagy mely pontokról látjuk be a legnagyobb területet mondjuk egy felderítőegységgel.
Minimális könnyebbség, hogy a gyalogságnál nem kell előre, már a dekképítésnél meghatározni a szállítóeszközt, amellyel a harcmezőre rendeljük őket, hanem csata közben dönthetünk. Így helyzettől függően valamikor megteszi az egyszerű és olcsó platóskocsi, máskor a csapatszállító helikopter. Ugyanilyen könnyítés, hogy a kilőtt egységeinket sem veszítjük el véglegesen a csata során, hiába van mondjuk csak két A-10-es csatarepülőnk. Ha mindkettőt le is lövik, akkor is (több perc után) újból berendelhetőek a harcmezőre. Viszont minél több egységünk van a harcmezőn, annál kevésbé tudunk újakat lekérni, mivel – megint csak a műfajra jellemzően – a pontszám- vagy kreditbevételünk ilyenkor nagyon lecsökken.
A játékban van kampány, multiplayer, skirmish és scenario editor is. Kettőt emelnék ki ezek közül, az egyik a kampány, amely baromi hangulatos lett. A két hónappal ezelőtti próbaverzióból még hiányoltam a beszédhangokat, ezek mostanra bekerültek a játékba, ráadásul némelyik igencsak jól sikerült. A küldetések izgalmasak és változatosak, a fejlesztőknek sikerült igazán emlékezetes szituációkat összeállítani. Hol légpárnásokkal szállunk partra, hol repteret foglalunk, máskor határvédelmet látunk el. Természetesen mind amerikai, mind orosz oldalon kell játszanunk, összesen 19 misszió keretében.
A másik kiemelendő a skirmish mód, de erről azért kell írnom, mert a Broken Arrow jelenlegi verziója nem támogatja, hogy MI csapattársat tegyünk be magunk mellé. Hozzá kell tennem, nekem egyáltalán nem sikerült MI ellenfelet sem beállítanom, de lehet, hogy csak én bénázom. Mindenesetre a fejlesztők gőzerővel dolgoznak az ilyen hiányosságokon, és ha minden igaz, az 1.08-s patch már meg is jelent a játékhoz, mire ezeket a sorokat olvasod. Abban többek közt frissítik az anti-cheat rendszert, amely jelenleg nem túl megbízható, és egy ilyen multiplayerre kihegyezett játéknál igencsak kellemetlen. Ugyanakkor nem orvosolja a kampány módból hiányzó mentési lehetőséget. Jelenleg ugyanis nem lehet elmenteni a játékot kampány módban, pontosabban csata közben. Ez azért probléma, mert nem tudjuk előre, hogy milyen hosszú és mennyire komplex feladat vár ránk, de ismerve ezeket a nagyléptékű taktikai-stratégiai játékokat, akár kétórásra is nyúlhat egy-egy misszió, amit, ha valamiért nem tudunk befejezni, kezdhetünk újra.
Összefoglalva az eddigieket, azt gondolom, hogy a Broken Arrow a modern haditechnikával és a testreszabhatósággal üdítőbb élményt kínál, mint a nagy konkurens játékai. Ugyanakkor ez a nagyfokú konfigurációs lehetőség tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű, folyamatos koncentrációt és figyelmet igénylő meccseket. Kicsit sajnálom, hogy a műfaji jellemzőktől nem mert elszakadni, mert e tekintetben a játékmenet megegyezik a Wargame-széria által lefektetett alapokkal. Sajnos a Broken Arrow is nélkülözi a haditengerészetet, és az európai hadszíntér is megmaradt. Személy szerint én vártam volna még valami újat, még valami frisset, de magam sem tudom mi lehetne az.
Érzésem szerint a Broken Arrow se nem jobb, se nem rosszabb, mint a konkurencia, csak más. A kérdés csak az, hogy a stílus rajongóinak ennyi frissítés elég lesz-e ahhoz, hogy hátat fordítsanak a megszokott etalonnak.
