Hideo Kojima az egyik legnagyobb hatású kreatív elme a játékfejlesztésben, és bár vannak megosztó megmozdulásai, fura és szokatlan megoldásai, a Metal Gear Solid-szériával és már a Death Strandinggel is olyan hatású műveket tett le az asztalra, amelyek elvitathatatlanná tették státuszát. Bár nem mindenki játéka volt a 2019-ben megjelent Death Stranding, hosszas, meditatív sétáival egyedi élményt nyújtott a palettán. Most megjelent a második rész, amely továbbra is magában hordozza az első epizód alapjait, de egy mozgalmasabb, akciódúsabb játékmenetet kínál.
A történet az első rész vége után 11 hónappal folytatódik, az általunk irányított Sam Porter Bridges (továbbra is Norman Reedus alakításában) egyedül neveli az első részben is kulcsfontosságú szerepet betöltő, Lou névre keresztelt kislányt. Az idilli helyzetbe betoppan egy régi ismerős, a Léa Seydoux által alakított Fragile, hogy egy új feladattal bízza meg Samet. Miután az első részben összekötötte az USA kommunikációs hálózatát (ami a játékban Chiral Network névre hallgat), ezúttal Mexikó a következő célpont, hogy tovább lehessen kiterjeszteni az emberek közötti hálózatot. A bevezető részt követően aztán egy portálon keresztül átjutunk Ausztráliába, ahol a játék fő része fog helyet kapni. Egy kontinenst kell most összekötnünk, minden eddiginél változatosabb terepeken és kihívásokkal megküzdve.
A történet ezúttal is tele lesz meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal és sok furcsasággal, ahogy ezt Kojima eddigi műveiben már megszokhattuk, a végkifejlet pedig ezúttal is grandiózusra sikerült. A rengeteg átvezető jelenet tele van sztárszínészekkel, -rendezőkkel (többek között Elle Fanning, George Miller, Guillermo del Toro), és visszatér a Troy Baker által életre keltett Higgs gonosz karaktere is. Dollman képében kapunk egy élő játékbabát is, aki a játékmenetben is segítségünkre lesz, ugyanis a levegőbe dobva fel tudjuk vele deríteni környezetünket, de ő lesz az, akivel elbeszélgetve jobban tudjuk interpretálni a játék sokszor nem annyira könnyen értelmezhető történéseit.
A játékmenetet tekintve továbbra is a fő feladatunk a futárkodás, Ausztráliában pedig még több veszély leselkedik ránk, mint eddig. A homokviharok mellett földrengések, lavinák, erdőtüzek és megáradó folyók is előfordulhatnak a dinamikusan változó időjárási tényezők között. A kissé körülményes hátizsák- és súlymenedzsment, amely az első részt jellemezte, most kevésbé kap kiemelt szerepet. Ezúttal ugyanis sokkal kevesebb utat kell gyalogosan megtennünk, mint korábban. Persze most is tervezhetünk útvonalakat és mászkálhatunk kietlen, veszélyes vidékeken, kelhetünk át létrákkal szakadékokon, de már nagyon korán elérhetőek lesznek járművek, és később építhetünk utak mellett légivasút-hálózatot, a szükséges nyersanyagok beszerzéséhez pedig bányákat.
Megmaradt az építkezés egyfajta közösségi, online vetületete is, más játékosok is besegíthetnek a nyersanyagok összegyűjtésében, valamint a mások által felhúzott építmények, hidak ezúttal is megjelennek a mi játékterünkön. A mobilbázisunk pedig az DHV Magellan névre hallgató repülő erőd, amellyel sok esetben a célállomások közötti gyorsutazást is igénybe vehetünk. Tehát sokkal dinamikusabbak lettek a közlekedési lehetőségeink, és emellett a harcok is sokkal gyakoribbak.
Nagyon komoly fegyverarzenálra tehetünk szert a Death Stranding 2-ben, a géppuskáktól a shotgunokon át a távcsöves puskáig és a rakétavetőig, gránátokig. Ezekre pedig szükségünk is lesz az ellenséges táborok kipucolásához, a túlvilági, szellemszerű BT-k elpusztításához, és a grandiózus, látványos főellenségharcokhoz. Komoly létszámú és felszereltségű ellenféllel találjuk szembe magunkat, sokkal akciódúsabb lett a játék az első felvonáshoz képest. Az összecsapásokat többfajta módon is megközelíthetjük, puszta erőből frontálisan is beronthatunk, de lopakodva, osonva, vagy távolról, mesterlövész módra is megritkíthatjuk ellenlábasainkat.
A passzív fejlődési rendszer mellett a sikeresen végrehajtott küldetések után kapott képességpontok elosztásával fejleszthetjük tovább karakterünket. Ezek a plusz jártasságok hasznosak és bármikor újraoszthatóak. Az egyes célállomásokon tartózkodó NPC-k küldetéseit azért is érdemes teljesíteni, mivel minél jobb lesz az ötcsillagos rendszerből felépülő értékelésünk, annál több új legyártható fegyvertípust és egyéb használati tárgyat érünk el, amelyek nagyban meg tudják könnyíteni boldogulásunkat. Alapvetően nem is lett túl nehéz a játék, a rendelkezésünkre álló bőséges lehetőségekből válogatva az esetek túlnyomó részében különösebben komoly kihívások nélkül tudjuk abszolválni a céljainkat, és érhetünk a 35–40 órás történet végére.
Grafikai szempontból csak pozitívan lehet nyilatkozni a játékról, a Guerrilla Games által fejlesztett Decima engine hihetetlen részletességgel jeleníti meg Ausztrália kietlen tájait, és a karaktermodellek, arcok, arckifejezések megjelenítése is elsőrangú. A teljesítményre sem lehet panasz, és bugokkal sem nagyon lehet találkozni. A hangok és zenék szintén kiválóak, a zenei anyag különösen megkapó, a francia Woodkid által alkotott soundtrack pedig a játék eseményeihez tökéletesen idomulva mélyíti az élményt.
A Death Stranding 2: On the Beach egy minden ízében professzionális alkotás, minden téren meglátszik Kojima maximalizmusra törekvése. Az első részhez képest könnyebben hozzáférhető, dinamikusabb, akciódúsabb játékmenetet ad, amellyel ugyan kicsit veszített a nyersebb kreativitásból, de még bőven megtartotta a Death Stranding sajátosságait. Az elmesélt történet pedig aktívan reflektál jelen világunk nehézségei (Covid általi elszigeteltség érzése és a mesterséges intelligencia komoly veszélyeket hordozó térnyerése) mellett olyan univerzális témákra, mint a szülői érzések, a gyász megélése és az emberi kapcsolatteremtés fontossága.
Továbbra sem mindenkinek való játék a Death Stranding 2, de sokkal inkább ajánlható bárkinek kipróbálásra, mivel egy lekerekítettebb, gyorsabban megszokható játékmenetet kínál. Kojima-rajongóknak pedig kötelező beszerezni – az utolsó képsorok alapján pedig bőven van esély a történet majdani folytatására.
