Amnesia: The Dark Descent (Ismertető)

Én mindig is amondó voltam, hogy a horror a videojátékokban tud legjobban kiteljesedni. A filmek ilyen téren már nincsenek nagy hatással rám, legyen szó bármiről, viszont egy játékba totál bele tudom magam élni, és minden lépésnél együtt érezni a karakterrel akit irányítok, ha a játéknak zseniális az atmoszférája. És most nem az olcsó scriptelt ijesztgetésről beszélek, hanem amikor tényleg átjárja az a valami az egész játékot (éspedig ennek a játéknak, a Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth-nek meg a System Shock 2-nek, ezek amik most így hirtelen eszembe jutnak, ilyen). No meg persze, kell hogy fasza körülmények között játsszak, este egyedül, fülessel bár nyilván egy jó hangrendszer sincs kárára a dolognak.

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”

A parafaktor tényleg iszonyat magas. Én 26 éve élek horroron, legyen az könyv, film, zene, játék, akármi... 6 éves korom óta nem paráztam semmin. Most így húsz évvel később nekem is be kell vallanom: 10-15 perces etapokban játszom, többet nem bírok egyben...