Gyerekkorom egyik meghatározó játéka volt a ’90-es évek elején a Stunts. Az autós játékot az a Distinctive Software stúdió készítette, akik korábban a Test Drive-ot is elhozták nekünk még a ’80-as években. A Stuntsban különféle ügyességi pályákon kellett versenyeznünk, leginkább az idő és saját magunk ellen. Voltak hurkok, szlalompálya, ugrató és más akadályok, autóból pedig a kivénhedt családi kombitól a szuper sportkocsiig terjedt a kínálat. A játék nagy mutatványa emellett a beépített pályaszerkesztő volt, ami akkoriban igazi kuriózumnak számított. A Stunts később számtalan más játékot is megihletett, talán merítettek belőle ötletet a TrackMania, a BeamNG.drive, a Burnout Paradise és a FlatOut/Wreckfest alkotói is. De biztos vagyok benne, hogy a Three Fields Entertainment csapata rongyosra játszotta anno a Stuntsot. Az ő játékuk a most megjelenő Wreckreation, amely a mai elvárásoknak megfelelő formában hivatott valami nagyon hasonlót kínálni. Csak sajnos beletörték a kulcsot az önidítóba...
A Wreckreation egy nyílt világú autóversenyzős játék, amelyben a hangsúly a kaszkadőrmutatványokon és a száguldáson van. A készítők nem is nagyon foglalkoztak a körítéssel, csak a lényegre szorítkoztak. Nem kell túlcizellált sztoritól tartani, sem pedig csak mutatóban jelen lévő autótuninggal bíbelődni. Kapunk pár versenyautót, egy szabadon bejárható, eseményekkel megpakolt világot és már lehet is benne tövig nyomni a gázpedált. Itt máris kiütközik az, amiben a Wreckreation szerintem a leggyengébb: az irányítást. Értem én, hogy a hangsúly az árkád megvalósításon, az ugratásokon és nem kevésbé a baleseteken van (vélhetően e téren nem is a Stuntsot, mint inkább a Burnout Paradise-t vették elő a srácok). De ettől még az autók gyakran olyanok mintha tankot irányítanánk egy befagyott tavon, máskor meg 300 km/h-val is gond nélkül beveszünk velük egy hajtűkanyart. Szóval a valóságosságnak még csak a látszatára sem ad a játék, de ez persze megbocsátható bűn. Nem úgy, mint a kézifék működése. Egy normális autós játékban ezt behúzva ide-oda csúszkál az autó, miközben egyre lassul. Itt? A kéziféket megnyomva és egy irányt kiválasztva az autó jobb esetben keresztben elindul az adott irányba, rosszabb esetben helyből dob egy 180-as fordulatot. Mondanom se kell, hogy mennyire piszok nehéz ezt megszokni az egyébként sem igazságos versenyek alatt.
Mert a nagy, szabadon bejárható világban azért mégis csak versenyezni akarna az ember. És mivel játszópajtásom ezúttal nem nagyon akadt, így maradt az MI. Az MI, ami az autós játékokban már szinte kötelező elemként csal. Amíg előttünk van, nagyjából tartja a mi tempónkat, hogy megmaradjon az izgalom, ha viszont mögénk kerül, megtáltosodik. Itt? Minden futamon mi lövünk ki úgy, mint a golyó, amikor meg már azt hinnénk az első száz méter után, hogy jók vagyunk, az összes ellenfél szó szerint kirobban mögülünk, mintha legalábbis Porsche előzne csuklós Ikarust... A játékban brutális a sebességérzet, de ez csak a környezetünkre igaz, az ellenfeleket utolérni mocskosul nehéz mutatvány.
Itt említeném meg, hogy offline módban szinte a teljes játékvilág felett hatalmat kapunk: beállíthatjuk az időjárást, a napszakot és még a forgalom mértékét is. Utóbbi kapcsán érdemes óvatosnak lenni. Ha levesszük minimumra, akkor teljesen kihal a világ, és ezzel oda a játék egyik legnagyobb hívószava: a karambolok. Ha viszont feljebb toljuk, akkor meg ember legyen a talpán, aki képes épségben teljesíteni egy futamot. Ha már karambol, ezek tényleg a Burnout Paradise-t másolják: látványos lassítások és kameraállások közvetítik, miként zúztuk le a járgányunkat.
A játék másik nagy érdekessége kellene, hogy legyen a pályaszerkesztő. Itt köszön vissza picit a Stunts, hiszen hasonló (előbb feloldandó) elemekből építhetünk az égben őrültnél őrültebb pályákat. A szerkesztő használata szerencsére elég intuitív, lehetőségeink és eszközeink tárháza pedig elég széles. Az elkészített kaszkadőrpályákat aztán nem csak mi, de barátaink is kipróbálhatják. Feltéve, hogy lesznek ilyenek, mert félek, nem a Wreckreation lesz a következő hónapok kedvenc online partyjátéka.
Ami a grafikát illeti, azért az Unreal Engine 5 felel. Ez számomra egy nagyon fura választás, mert ha van motor, amelynek nem erőssége a textúrák gyors és stabil betöltése, az épp az UE, itt meg éppenséggel 300-zal száguldozunk... Oké, éppen ez a száguldozás szépen el is mossa a környezetünket, ami azért alapvetően jól néz ki. Az autók is rendben vannak, a karambolok kifejezetten jól néznek ki (persze sehol sincsenek a BeamNG.drive-hoz képest). Még a gépigényre is rá lehet mondani, hogy megoldották. A világ elég nagy és a készítők igyekeztek csurig pakolni versenyekkel, összegyűjthető, összetörhető elemekkel, mindenfélével. De mégis mindezek dacára valahogy élettelen és lélektelen az egész.
Én őszintén sajnálom a Wreckreationt. Sajnálom, mert ha csak fele annyi hangulat és lélek lenne benne, mint volt a maga idejében a fent már említett játékokban, akkor – mivel ilyesmi manapság elég kevés van a piacon – szinte garantált lenne a sikere. De ez egy tisztesnek is csak nagyon erős jóindulattal nevezhető iparosmunka, amely lemásolta a Burnout Paradise és a Stunts néhány anno jól működő elemét. Rápakolta egy autós játékokhoz nem igazán passzoló grafikus motorra, generált hozzá egy méretes világot, telepakolta ilyen-olyan versenyekkel, aztán tessék, itt van. Az egészet talán a pályaszerkesztő mentheti meg, de az az igazság, hogy annyira nem móka az sem, hogy hosszú távon tényezővé tegye a Wreckreationt. Így viszont ez is olyan online multira kitalált játékként tűnik majd el a süllyesztőben, amivel az első perctől kezdve alig-alig fog játszani valaki...
