Rejtvényszerető család vagyunk - bár viszonylag kevés valódi szabadulószobát próbáltunk, de idegen városokban szoktunk vásárolni rejtvényes, városnézős kalandokat. És mivel igyekszem olyan játékokat keresni, amelyekkel együtt játszhat a család, így akadtam rá a home office időszakban az Escape Simulator nevű játékra. Az volt benne a jó, hogy nem csak saját megoldandó szabadulószobákat tartalmazott, hanem volt benne egy elég könnyen kezelhető szerkesztő is. Így mi magunk is készíthettünk, és persze mások szobáit is letölthettük a Workshopból.
Nem tudom, milyen érzés egyedül játszani vele, mert mi mindig közösen játszottunk. És ez fantasztikus érzés volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem akadtunk el, de a legtöbb esetben valamelyikünk mindig rájött - vagy emlékezett - olyanra, amire a többiek nem. Tehát körbeülve a monitort, sokat játszottunk együtt, miközben persze beszélgettünk és viccelődtünk is. Igazi minőségi idő. Viszont itt kell megjegyeznem egy negatívumot is. Valamiért azok a családtagok, akik nem irányították a játékot, hányingert kaptak. Erre sokan panaszkodtak a fórumokban is, és ezért bekerült egy „hányinger” opció a beállítások közé. Ez megoldotta a hivatalos pályák esetén a problémát, de sajnos nem segített a workshopból beszerzett szobákon. Így ezeknél figyelnünk kellett arra, hogy az irányító ne kapkodjon, és – ennek ellenére – viszonylag gyorsan megcsinálhassuk a szobát, mielőtt jelentkezik a szédülés.
Amikor kézhez kaptam a folytatást, ez volt az első dolgom, amit leteszteltem a családdal: érzik-e a szédülést az Escape Simulator 2-nél is? A válasz szerencsére az, hogy nem. Viszont – mivel megjelenés előtt játszottuk – nem tudtuk kipróbálni mások szobáival, csak a hivatalosakkal. Azok meg már az első résznél is megjavultak. Sajnos a tesztpéldányban lévő szerkesztő nagyon kevés alkatrészt tartalmazott. Azért így is látszik rajta a fejlődés, és az, hogy sokkal jobban integrálták a játékba. Az első részben még sok mindent kívül – a filerendszerben – kellett megoldani (pl. a Lua nyelvű programozást), ami a második részben már a szerkesztőn belül is intézhető. Nem kell megijedni a programozástól, mert anélkül is remek saját szobákat készíthetünk. De aki szeretne még mélyebbre ereszkedni az átszabhatóságban, annak ez a lehetősége is megvan.
Az Escape Simulator 2-ben kiadáskor három téma (kalóz, vámpír és űrhajós) 4-4 szobája szerepel. De ezekhez nagyon hamar újabbak csatlakoznak majd (ingyenes és fizetős DLC-szobák és témák is). Ami meglepett, hogy a megjelenéssel nem ér véget az első rész támogatása, és ahhoz is érkeznek még kiegészítők. És ez természetesen csak a hivatalos támogatás. Azonban a szerkesztőnek - és az első rész miatt kialakult kreatív közösségnek – hála a Workshop is hamar megtelik remek, hangulatos szabadulószobákkal. Az első részhez lassan jelent meg a VR-támogatás, ami a fejlesztők ígérete szerint a második részhez már sokkal hamarabb – de még nem a megjelenésre – fog bekerülni a játékba.
A szabadulószobák nem annyira magányos műfaj, így a szóló mód mellett sokkal hangsúlyosabb a co-op, hogy közösen fejtsük meg a rejtvényeket és jussunk ki a szobából. Azaz több ember csatlakozhat egy hosthoz. Megosztva a feladatokat néha lemaradhatunk egy-két izgalmas rejtvényről, ezért mi családilag maradunk a szóló módnál, amit egyszerre az egész család figyel, és röpködnek az ötletek a megfejtésre. És így senki sem marad le semmiről.
Bár az Escape Simulator nem az egyetlen szabadulószobás játék a piacon, mégis ennek van a legjobb szerkesztője, mert lehet vele a legegyszerűbben is szobát készíteni, meg akár bonyolultan is. És a kreativitás nekünk nagyon fontos a játékokban. Az első részhez is készítettünk közösen jó pár szobát. Az ilyen alkotó együttlét is ugyanolyan jó szórakozás, mint mások rejtvényeinek a közös megfejtése.
