Ahogy arról Sityi barátom néhány napja már megemlékezett a Viro Plus headset esetében, az Endorfy egy kifejezetten fiatal, alig hároméves márka, amely Lengyelországból indult el világhódító útjára. Céljuk, hogy a perifériapaletta minél nagyobb részét lefedjék termékeikkel, így azok között megtaláljuk a már említett headsetek mellett a billentyűzeteket, egereket és egérpadokat, gamer székeket és parkettavédőket, gamer asztalokat és monitorkarokat is. Ezek közül nálam egy egér és egy páros monitorkar landolt, de most koncentráljunk először az előbbire. A kis kurzorkergető az Endorfy LIV Plus Wireless nevet kapta a keresztségben, és az elmúlt néhány hetet együtt töltöttük.
A LIV Plus miatt tehát egy időre félretettem az eddigi kedvenc egeremet, a Lamzu Atlantis OG V2-t. Nekem szokásom, hogy ha új periféria – jellemzően egér vagy billentyűzet – landol nálam, akkor az addig használtat szépen visszacsomagolom a dobozába és megy a szekrénybe. Ám az első napokban nem voltam biztos benne, hogy az Endorfy egere hosszabb távon is képes lesz-e pihenőre küldeni a Lamzut. Aztán ahogy teltek a napok, úgy szerettem meg a teljesen más stílust képviselő egeret, és most úgy érzem, a következő hónapokban még biztos ő dolgozik majd a kezem alatt, a Lamzu pedig jól megérdemelt vakációját töltheti a fiókban.
Hozzám a LIV Plus fehér változata (Onyx White) került, de a boltokban elérhető belőle a fekete verzió is. Véleményem szerint a fehér sokkal pofásabb, jobban megmutatkozik a design, amely egyébként mindenféle felesleges sallangoktól mentes. A tömegcsökkentés jegyében gyakorlatilag az egér teljes testét kilyuggatták felül, oldalt és még alul is. Sokan nem szeretik ezt a megoldást, mert bár valóban lehet vele faragni jónéhány grammot az egér tömegéből, de így a belseje – amihez így sem fér hozzá az ember – is ki van téve a pornak és koszolódásnak.
A mérnökök három helyen kínálták meg az egeret némi RGB-világítással: a görgőn, a tenyér alá eső Endorfy-logón és az egér hátulján alul futó csíkon. A világítást és úgy általában az egér paramétereit az Endorfy saját szoftverén keresztül lehet vezérelni.
Gombokból a két fő klikken túl mindössze hármat kapunk, vagyis e téren az abszolút minimumra szorítkoztak a mérnökök. Megvan a kötelező oldalsó előre-hátra gombpáros, valamint a görgő mögött a szenzor érzékenységének váltógombja is. A görgőn futó RGB-csík egyébként egyben indikátor is, hogy melyik profil van épp kiválasztva.
Ami a belsőt illeti, a mozgás lekövetését egy PixArt PAW3395 szenzor végzi, amely több lépcsőben egészen 26 000 DPI-s felbontásig skálázható. A két fő klikk alatt Kailh GM 8.0 mikrokapcsolók dolgoznak, amelyek a gyártó ígérete szerint 80 millió kattintásig garantáltan hibátlanul fognak működni. Nyilván a teszt ideje alatt ezt nem értem el, ehhez normál használat mellett is minimum évek kellenek.
Az egér három módon is csatlakoztatható a PC-hez. A klasszikus USB-C kábelt mellékelték a dobozban, de az egér nevéből adódóan a vezetékmentes megoldások vannak előtérben. A mellékelt icipici dongle (e téren jóval kényelmesebb a Lamzunál, amelynek batár nagy dongle-je va, de ott annak oka is van) kínálja a 2,4 GHz-es adatátvitelt, de lehetőség van Bluetooth-on keresztül is használni. Nyilván ezek a megoldások hatással vannak az egér üzemidejére is, amelyért egy 500 mAh-s telep felel. A gyártó ígérete szerint egy töltéssel akár 160 órán át használhatjuk a LIV Plust, de ez nyilván csak a Bluetooth-os módra érvényes, a dongle-t választva jelentősen csökken az üzemidő. Ezzel együtt az elmúlt két hétben mindössze kétszer kellett dokkolóra tennem az egeret. És igen, ez itt az egyik érdekesség: manapság kevés gyártó gondolkozik dokkolós megoldásban, itt kapunk egyet.
A dokkoló egyszerű megjelenést kapott, de azért egy kis RGB-világításnak itt is jutott hely. Az egér talpán van a csatlakozó, amelyen át a töltést felveszi, eközben mágnesek tartják stabilan a helyén. A dokkoló hátulján egy speciálisan kialakított USB-C portba dughatjuk az ehhez igazított fejű kábelt, míg az elején egy USB-A portba a dongle-t helyezhetjük. Nem is igazán értem, hogy miért nem használja több gyártó ezt a megoldást, hiszen a dokkoló egyáltalán nem foglal sok helyet, pofás is, illetve az egér töltése is lényegesen kényelmesebb és egyszerűbb így. És mivel az egér is megkapta ugyanazt a speciális USB-C portot, így azt sem lehet mondani, hogy lemerülése esetén nem tudjuk használni, mert működik a klasszikus vezetékes megoldás is.
Összességében én megszerettem az Endorfy LIV Plus Wirelesst. Én magam sem vagyok feltétlenül híve a test kilyuggatásának, de ezen túl tudok lendülni. Azon picit nehezebb, hogy az egér talpán a szenzor körül futó gyűrű hajlamos az összes szöszt magába gyűjteni, és az életben ki nem lehet onnan többé piszkálni, ami csúnya és talán hosszú távon a siklás minőségén is ronthat. A módok közötti váltógombot (ami egyben a kikapcsológomb is) is a talpra pakolták, de ez gyakori megoldás máshol is. Mint azt már korábban is írtam, egy darabig most biztos a LIV Plus marad az asztalomon, mert kényelmes, könnyű (69 gramm), és ránézésre is tetszik. Az árazása sem feltétlenül elszállt, bár a ~40 ezer forint már nem a belépőkategória. De az egér sem az: ez egy abszolút profi és időtálló gamer egér.
